Halálraítélt

       Dráma három felvonásban

Játszák : -Holló  Vezel –halálra ítélt

     -Börtönigazgató

     -Pszihológus

     -Atya

     -Orvos

     -Dóra

                                    -Őrmester

                                    -Tizedes

                                    -Ügyész

                                    -Csuklyás

Első felvonás

Szín : Siralomcella. Balra van a cellaajtó, hátulsó falon a felhúzott priccs található.A jobboldali fal üres, mindig ez elé áll, valahányszor parancsolják. A néző felőli fal -amint a játékból érződnie kell -az üvegfal lesz, mint tudjuk ezen át figyelik a rabokat. Középen egy asztal székkel. Az asztalon odarögzített hamutartó, cigaretta.

A tisztek és őrök parancsai mindenkor szárazak, érzéstelenek, gépiesek, még a börtönigazgatóé is, kivéve, amikor-úgymond- magánbeszélgetésre keresi fel a cellalakót.Fontos elem az óraketyegés, mely a darab elejétől a végéig hallatszik, néhol halkabban máskor erősebben.Amikor a függöny felmegy a cella üres, zene, távolról  lánccsörgés hallatszik, egyre közeledik. Egyfajta morbid, olykor akár komikus zene keveredik különböző zajokkal, mint a lánccsörgés, guruló kövek zaja, fűrészelés, egyebek...

Őrmester: (kintről) Állj! (megszűnik a lánccsörgés, belépik a cellába, körbe leellenőriz mindent, majd az ajtó felé) Belépni! (megjelenik a cellalakó, rabruhában, keze bilincsben, lábai láncolva, utána tizedes) Falhoz! (őrmesterhez) Vegyék le a bilincset, s a láncot! (leveszik, kimennek, ajtó záródik)

Elítélt:(lasan megfordul, csuklóját súrolja, szétnéz, látszik, hogy új cellában van, vizsgálódik) Szóval, ez az a bizonyos siralomház! Azért ilyen tiszta! Sehol egyetlen rajz a falakon, mint ahogy az lenni szokott a börtönben! Vagyis innen már...(sóhajt) innen már csak egy út van hátra! (lerogyik a priccs mellett a földre) Úristen! Hát mégis csak vége? (zokogásba tör) Eljött a pillanat! Még sincs megbocsájtás? Nincs kegyelem? (öklével veri a padlót) Akkor, miért? (hangosabban) Miért? (üvőlt) Miért húztátok ennyit az időt? Miért kínoztatok tizenhét éven át...(nyomatékosan)Tizenhét éven át, s...  Végül még sincs kegyelem? Tizenhét éve halott lehetnék!Túl lennék mindenen. Még a csontjaimat is kikaparták volna a kutyák! De, nem! (mintha megnyugszik, lassan feláll) Ti nem...! Nem  szántatok nekem gyors halált! Először itt gyötörtetek, súlyos ítélettel a vállamon. Hinni hagytatok. Tizenhét éve imátkozok minden este, köszönöm az Istennek, hogy adott még egy napot. (ismét kiált) Nem is az Isten adta! Ti adtátok! Hadd higgyem, hogy van remény. Hát van? Ezért imádkoztam hozzád te Ieten? (lehangol, sír) Most elhagysz te is! Igazad is van! Hiszen amíg el nem ítéltek soha nem imádkoztam, nem jártam templomba. Bezzeg miután kimondták az ítéletet jártam volna templomba. Akkor milyen buzgón elkezdtem imádkozni. Még egy kis óltárt is csináltam volt cellám sarkában.Azt gondoltam ,  az Isten elhiszi, hogy egyből megtérek. Huszonéves koromra...Mert addig tagadtam! Akkor persze be akartam bizonyítani neki, hogy én vagyok a megtestesült Istenbűvölő. Falra rajzoltam a keresztet, kértem egy bibliát, fohászkodtam bűnös lelkemért. Végül is (felfelé)  hol vagy Isten ? Hol vagy? (az  asztal meletti székre rogyik, esdekel) Bocsáss meg Istenem! Hogy is kérem én számon tőled... Bizonyára neked is most más dolgod van semmint velem foglalkozz! Minek is, atyám? Végezd te is csak nyugodtan a dolgaidat. Én már csupán egy tékozló fiad vagyok, akit úgy sem segíthetsz meg! ( üvőlt) Ki akarnak végezni! Hallod te ezt, Isten? Ki akarnak végezni! (reszket, keze cigaretta után matat, halkan) Ki is fognak ! Ezek ki is fognak végezni! Tizenhét  évi remény után! Azt hittem  idő teltével...beleszokok...Hittem, hogy nem  fognak kivégezni. Meg akartam győzni magam, hogy temészetes halállal halok meg én is, mint más. Akkor halok meg, amikor eljön az ideje, nem mikor a hóhéraim akarják! (ruhája zsebeiben kotorász) Még a gyufámat is elvették! A siralomcellában nem lehet gyufám. (felemeli a cigarettát) Hol kapok tüzet, hóhér?

Hang:Lépjen a lyukhoz!

Elítélt:(az ajtó felé néz) Az anyátokat! Már egy tűzért is könyörögni kell? Az elítéltnek csak ez jár, hohér? Hohérok!

Hang:Ha mocskolódik meg fogjuk büntetni!

Elítélt: (felkacag) Mit csi...? Megbüntettek? Hát halálra vagyok ítélve gyerekek! Ennél jobban hogy akartok megbüntetni?... Mi?... Hogy?

Hang:Megvonjuk a cigarettát!

Elítélt: (nézi kezében a cigarettát) Hogy ti milyen aljasok tudtok lenni! Hát képesek volnátok...!(legyint) Képesek vagytok!...Na kapok egy tüzet?

Hang:  A lyuknál! Ahányszor szüksége van...

Elítélt: A lyuknál! (odalépik) Hogy manipuláljátok az embert...mocskok!

Hang:Ahányszor szükséged van tűzre csak kérj! Kapsz!

Elítélt:Kedves! ( szájába veszi a cigarettát,  kidugja, amikor meggyúl, mélyet szív, a lyuknál a kis ajtó még nem csukódik egy ideig) Na , mi az? Várod, hogy megköszönjem? ( áll, egy idő után lappancs hangosan csapódik) Nicsak, megsértődtél? (szív, maga elé fujja a füstöt) Már a szivar sem a régi! Olyan más az íze! Halál íze van! (erőltetett nevetés) Nálam tényleg beválik, hogy a cigaretta halálba visz! (kióltja) A francba, vele! (sóhajt leül, maga elé bámul) Tizenhét év ! (mintha megnyugodna, vagy inkább, magát nyugtatná olykor) Milyen bolond voltam! Hittem, hogy talán nem végeznek ki. Füleltem minden reggel,  hogy jönnek -e utánam. Ha meg volt a reggeli névsérovasás, már  tudtam, hogy van még egy napom! Tudtam, hogy van napi két ötperces sétám...(fájó nevetés) Micsoda érték volt az az öt perc! Tudtam, hogy még...még...(sóhajt) Azért sokszor nehéz is volt. Csak én  a  gondolataimmal. Arra gondolni, hogy ma nem, de...vajon holnap... (elvesz  egy cigrettát, lengeti) Egy kis tűz...

Hang:Falhoz!

Elítélt:(szájába veszi a cigarettát, arccal a fal felé közeledik, megáll!

Igazgató: (belépik, zsebéből gyújtót vesz elő, rabhoz lépik tüzet ad anélkül, hogy az megfordulna) Megfordulhat! (elitélt megfordul, áll) Na lazítson! Nem mondhatom, hogy helyezze kényelembe magát, de... nem muszály ott álljon, mint egy cövek!

Elítélt:Hát nem fél igazgató úr, hogy megtámadom?

Igazgató:Ugyan, már! Miért támadna meg? Mit érne  el vele?

Elítélt:Csak úgy !Egy kis szórakozás kedvéért! Úgy sem történik már régóta semmi! Meg aztán...Persze, hogy nem érnék el semmit, ha megtámadnám, de élvezném, hogy nem tudnák sulyosbítani a büntetésemet! Hát nem érdekes ez, igazgató úr?Legalább utólsó óráimban szórakoznék egy kicsit! (megjátsza a fenyegető közelítést) No...

Igazgató:( kisé hátrál) Nem ajánlom, hogy!...

Elítélt:(megáll) Nyugodjon meg! Látja? Nekem már ez is szórakozás volt! Miért rémült úgy meg? Na! Nyugodjon, már! Mondom, hogy szórakoztam egy kicsit!    

Igazgató: Unja már? Unalmas  a börtönélet?

Elítélt:Hát... Most aztán fogok szórakozni! Na nem magával. Úgy értem a saját kivégzésemen fogok szórakozni!

Igazgató:(megnyugodott, körbejárja) Nos, milyennek véli új lakosztályát?

Elítélt:Ezt a....

Igazgató:Siralomházat!

Elítélt: Szóval így nevezik! Siralomház! Hát...siralmas!

Igazgató:Miért? Milyennek kellene lennie?

Elítélt:Nem is tudom!  Még nem volt részem ilyenben, de...Azért valamivel színesebb lehetne! Végül is az ember utolsó... 

Igazgató: Jobban mondva az elítélt utólsó órái...

Elítélt: Ja’ pesze, persze !Elfelejtettem, hogy a veréb is madár, csak ...az elítélt nem ember!

Igazgató:Főleg a halálra ítélt!

Elítélt: Ő aztán a legkevésbé!

Igazgató: Úgy látom egészen nyugodt! Egyáltalán nem ideges!

Elítélt: Miért lennék ideges? Végül is csak azt kaptam, amit érdemlek! Azért ne higgye! A nyugalom, csak látszat! Bizony most tanakodtam Istennel is...meg...Azt csak én tudom, hogy mi van a lelkemben! Végül is öltem! Bűnhődnöm kell! Főleg a három gyerekért! Az anyjuk, talán...megérdemelte...a...(fejéhez kap) Miket beszélek? Az anyjuk is...tőle is!...megfosztottam mendet az élettől. Sándékosan!...Megfontoltan!

Igazgató: Kegyetlenül!...

Elítélt:( térdre rogyik) Igen igazgató úr! Kegyetlenül...Dehát megbántam,  igazgató úr! Minden egyes pillanatomban bánom azóta is! ( az igazgató szólni akar, leinti) Tudom, most már késő! (lasan megnyugszik, újabb cigarettát dug a szájába) Már késő! Istennel is kibékültem! A pokolba velem! Ott a helyem! Talán a pokol is kevés a bűnömhöz! Nem elég minden tüze, hogy megtisztítson. (székre roskad) Nincs az a tűz!

Igazgató:Volt ideje megbánni, dehát ez mit sem változtat!

Elítélt:Mit sem!...Igaz! S a megbánásnak sincs már  semmi értelme! Tudom ez kegyetlenül hangzik, de kit segít? Feltámadnak? Nekem megkegyelmeznek? Egy frászt! Késő már a megbánásnak igazgató úr! Ha azért jött, hogy tetteimért sajnálatomat kicsikarja, akkor hiába jött! Mit tudnék  mondani? Nem akarok filozofálni bűnhődésről, meg...mit tudom én...Úgy sem mentegetőzhetek! A kivégzésem előtt? Lehet?...Szabad kibúvót keresni?... Talán szabadulni?...Szökni?...

Igazgató:(felkapja fejét) Szökni?...Utolsó pillanatában is szökni akar? Ne marháskodjon, kérem! Ennek még a gondolata is veszélyes...

Elítélt:Csak feltételezés volt! Nem akarok én szökni! Tizenhét  év alatt egyszer sem fordult meg a fejemben a szökés gondolata.

Igazgató:(hangjában enyhe gunnyal) Ne mondja, hogy nem akarna kiszabadulni!

Elítélt:Nem is állítok ilyet! Csak hazudnék! Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem akarok kiszabadulni! Én...szabad akarnék lenni! Szabad! Nem kiszabadult,hanem szabad! úgy igazából...Szabad, amilyen...már nem lehetek.

Igazgató:Nem! Az már lehetetlen!

Elítélt:Ne értsen férre! Tudom, hogy a végső bűnhődéstől nem szabadulhatok! Nem is akarok! Én csak azt mondom, hogy jó volna még egyszer szippantani a szabad levegőből, érezni a szabadság ízét együtt lüktetni a kinti világ pulzusával. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretném! Igenis szeretném, ha ledőlnének ezek a hideg falak! Sétálnék egyet! De nem  mennék messze! Nem felejteném el, hogy milyen számadásom van a tetteimért! Nem tünnék el, nem akarnék menekülni! Az áldozataim sem tudtak menekülni igazgató úr! Nem tudtak elfutni! Semmi esélyt nem adtam nekik! 

Igazgató:Sajnos!

Elítélt:Hát...igen! Sajnos! Éppen ezért,  nem is mondom, hogy megérdemelném a szabadságot, csak ...hogy...búcsúzóul sétálnék még egyet, rámosolyognék az idegen arcokra...

Igazgató:Rámosolyogna...

Elítélt:Gondolja, hogy már képtelen vagyok mosolyogni?

Persze, hogy rájuk mosolyognék! Végül leülnék egy teraszra, innék egy sört, s aztán...Visszajönnék!

Igazgató:Na ez remek! Jó kis képzelgései vannak, halja?

Elítélt:Tudom, hogy hihetetlennek tűnik, de én visszajönnék! (kiveti mellét) Megmutatnám, hogy tessék, itt vagyok! Jöhet a szék! Jöhet a magasfeszültség, a megsülés! (halkan) Már tizenhét éve várom! (felnéz az igazgatóra) Most végre eljött!

Igazgató: El! Eljött!

Elítélt: Vár a szék! Fényezik a csattokat, kenegetik a szíjazatot.A sajtó is feni fogát! Mióta várják ők is a vérmes gyermekgyilkos kivégzését? Micsoda bevételük lesz az újságoknak! Ott lesznek, igaz... igazgató úr? Ott fognak ülni az ablakon túl...!Az első sorban kapnak jegyet...hogy jobban élvezzék ...a.... Mit tudom én esetleg néhányan tökmagot rágcsálnak...Hiszen...végül is akárcsak egy olcsó komédián...

Igazgató:Gondolja, hogy olyan izgalmas látványt fog nyújtani? Lehet, hogy csak egy kis hirecskében tesznek majd említést a kivégzéséről!

Elítélt:Az is lehet! Miért is lenne nagy dolog egy ilyen kivégzés? Úgye, hogy... végül is égni fogok! Kétszeresen! Nem gondolja? (az igazgatóra néz) Egyszer a székben, majd a... a pokolban!  (az igazgatóra néz) Nem gondolod? Most már tegeződhetünk is, nem? Ha megengeded...ö...izé, kérlek alásan...

Igazgató:Ahogy óhajtja! Engem a törvény kötelez, hogy magázzam, sőt elítélt úrnak kell nevezzem!

Elítélt:Pedig egy ilyen többszöri gyilkos minden csak éppen nem úr! Igaz?

Igazgató:Hiába! A törvény, az törvény!

Elítélt:Kár! Pedig tényleg tegeződhetnénk, hiszen már tizenhét  éve ismerjük egymást! Hogy elvesztegettük ezt az időt! Soha nem ültünk le így...így, hogy megismerjük egymást! Persze neked csak munka! Én neked csak a munka vagyok! A fél karriered ment rá az én őrzésemre. Egészen büszke vagyok!

Igazgató:Még van erőd büszkének lenni?

Elítélt:Büszke vagyok elítélt minőségemben, jól viselkedtem! Miért? Te nem leszel büszke, amikor a sikeres kivégzés után megírod a jelentést? Hazamész, s a jól végzett munka örömére vacsorára viszed a feleségedet, megiszol egy üveg bort...tudod melyik bor illik a kivégzés...

Igazgató:Most már hagyja a morbid...

Elítélt:Savanykás! Savanykás bor illik!

Igazgató:Mondom

Elítélt:Rendben, van! Miért olyan nyugtalan? Hiszen engem végeznek ki! Lazítson! Ki kell alakuljon egy elítét és hóhér közti kapcsolat!

Igazgató: Én nem vagyok hohér!

Elítélt:  Hogy nevezik azt, aki végrehajtja az ítéletet?

Igazgató: Ítélet végrehajtó!

Elítélt: Cifrázzuk, igaz?

Igazgató:Nem csifrázás! Ez a modern kifejezés!

Elítélt:Nagyszrű! Akkor én egy modern halálraítélt vagyok! Következésképpen: modern kivégzett leszek! Nemde?

Igazgató:Van kedve! Úgy látom egészen beleszokott a gondolatba!

Elítélt:Arra gondolok igazgató úr, hogy egy kicsitt több időt tölthetnénk együtt. Be kell pótoljuk az elmulasztott találkozásokat. Esetleg kanasztázhatnánk egyet. Tudsz kanasztázni, uram?

Igazgató:Nem!

Elítélt:Talán sakkozol! Az is...

Igazgató:Még csak nem is sakkozok! És különben sem

volna szerencsés dolog, hogy egy börtönigazgató sakkozzon az elítélttel! Az ilyesfajta közeledés fölöttébb káros lehet ilyen esetekben? Az ilyent az elítéltek hajlamosak félre értelmezni, s olykor ebből problémák adódhatnak...

Elítélt:Ne aggódj... igazgató úr, nem fogok bajt okozni. Nem leszek, úgymond egy problémás kivégzés! Már feldolgoztam az egészet magamban. Nem mondom az elején elég nehéz volt. Gyakran a kivégzést álmodtam, felriadtam éjszaka, napközben is mindig csak ezen járt az eszem, de ahogy egyre több idő telt, kezdtem megszokni. Az utóbbi időben egészen jól aludtam. Még az éjszaka is! Aztán ...ma reggel egy aránylag nyugodt éjszaka után tudtam meg, hogy...eljött a pillanat, amit annyiszor elképzeltem. Igen, igen! Egészen aprólékosan elképzeltem  magamnak mindent. Elhiszed?

Igazgató: Minden halálra itélt így van ezzel!

Elítélt:Gondolja?

Igazgató: Legalább is mindegyik erről mesél!

Elítélt:Hát mi másról? Nem mesélhetek  színházi előadásról, ha engem ez foglalkoztat. A saját kivégzésem! Sokszor próbáltam elképzelni magamnak, hogy miként is történik. Elhiszi, hogy a kivégzési formákat is alaposan tanulmányoztam! Csak mindig egy nagyon fontos problémába ütköztem.

Igazgató: Nocsak!

Elítélt:Gondold el! Sehogy se tudtam elképzelni magam az áramütés pillanatában. Meg azt sem, hogy milyen elváltozások keletkeznek majd a testemen.

Igazgató:És ez olyan fontos magának?

Elítélt:Fontos, természetesen! Rólam van szó,  nem? Mert arra is gondoltam, hogy  lehetne rendezni egy próbakivégzést? Tudod, ahogy a síugrók is egyszer próbaugrást hajtanak végre, hogy szokják a pályát. Engem is beültetnétek a székbe, beleszíjaznátok, mondjuk esetleg egy kis áramot is rákapcsolnátok...esetleg ezt többször is megtehetnétek, mindig erősebb árammal, aztán mindig kioldanátok, s a délutáni programom az lenne, hogy rágódjak a... rázós élményeimen. (igazgatóhoz, hamis kiváncsisággal) Nem lehetne?

Igazgató: Hogy is gondolja? Persze, hogy ez lehetetlen!

Elítélt:Pedig egészen érdekes lenne! Söt még bemelegítő mozgásokat is kellene végezni...  karlendítés, térdhajlítás, fekvőtámasz....( hirtelen lelkesedéssel)  Ezzel a próbakivégzéssel kapcsolatban volna még egy másik ötletem is!

Igazgató:Ne játszon már, annyit a...

Elítélt: Kérem hallgasson meg! Ez kijár nekem! (lelkesedéssel magyaráz) Tehát az lenne a forradalmasító ötlet, hogy a kivégzendő elött próbából kivégeznének másvalakit. Az igazi kivégzendő ülne a nézőtéren hadd lássa mi történik vele a kivégzés során!

Igazgató:Mondtam, hogy...

Elítélt:(hadar) Így tudja majd igazán felmérni bűne súlyosságát...(kisé lehangol) látva végső vergődését a kivégzés folyamán. Ellemkező esetbrn azt hiszi , hogy egy-kettőre kinyiffan,s...azzal meg is szabadult! Pedig szerintem egy kivégzendőnek igenis szenvedni kell! Ezért volt jobb a botozás.

Igazgató:Az büntetés volt, nem pedig kivégzési forma!

Elítélt: S abba nem lehetett belehalni?

Igazgató:  Nem, mert csak addig verték, amig szenved, nem amig belehal: másnap aztán kezdték elölről.

Elítélt:Az már kínzás volt! És én örök életemben elleneztem az emberek kínzását. (az igazgató vádlón néz rá) Tudom! Most a világ felhördül, hogy én is kínoztam áldozataimat. (üvölt) Igen, kínoztam! Mert már nem bírtam a sorsomat! Kilátástalan volt minden! Kiakadtam! Le kellett vezessem a felgyülemlett feszültséget...

Igazgató:Nem akadt ki! Az orvosi expertíza szerint teljesen  ítélőképes volt!

Elítélt:Az voltam! És ítélkeztem is!

Igazgató: Megfontoltan! Kegyetlenül!

Elítélt:Mi több: különös kegyetlenséggel! Így áll a periratban, nem? Különös kegyetlenséggel!

Igazgató:(nyugodtan, de határozottan) Kérem, fejezze be! Én nem bűneit boncolgatni jöttem! Még csk azért sem, hogy rávegyem a tizenkettedik órában a bűnei megbánására! Nem ! Mindez távol áll tőlem!

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.04.17. 17:52 kodrane Eddig tetszett, bár a téma távol áll tőlem!