XII. jelenet

(Dübörgés. Dave kint áll az ablak túloldalán és döngeti, Cynthia fekszik, lába az asztalon.)

 Dave:                Cynthia! Cynthia, engedj be!(Cynthia bemutat neki) Nem kívánhatod, hogy itt éjszakázzak! Ezt nem teheted! Mert ha még lenne teraszunk! Egész jól ellennék.

Cynthia:     Jól elleszel te így is.

Dave:         Bedöntöm az ajtót! Rendben? Ezt akarod? (eltűnik)

Cynthia:     Döntsd csak, David. (hatalmas koppanás kívülről, majd üvöltés)

Dave:         (kk.) Ó, a fészkes fenébe! A nyomorult ajtó!!!

Cynthia:     És a nyomorult komód, amit elé toltam.

Dave:                (visszatér) Szóval elbarikádoztad a lakást! Ne akard, hogy bedobjam egy kővel az ablakot!

Cynthia:     Nem tennéd meg. Újra kellene üvegezni.

Dave:         Mondd meg, mire jó ez az egész?

Cynthia:     Kidobok egy párnát meg egy lepedőt, hogy jó éjszakád legyen.

Dave:         Mondd meg, mit vétkeztem!

Cynthia:     Soroljam? Elvittél zsinórban négy dögunalmas építkezésre, ahol izzadságszagú építésvezetőkkel kellett beszélnem egy büdös lyukban. Az összes munkás levetkőztetett a szemével, többen füttyögtek is. A fejembe nyomtak mindenütt egy nagy méretű sisakot, ami alól ki sem láttam és ötméterenként figyelmeztetett valaki, hogy ne sétáljak bele a betonkeverőbe.

Dave:         Ez velem is először így volt. Idővel hozzászoksz.

Cynthia:     Nem fogok hozzászokni, mert soha többé nem megyek építkezésre!

Dave:                Végigszenvedtem veled egy rögtönzött divatbemutatót! Hullámmintás férfi tangát vettem fel, csak a te kedvedért!

Cynthia:     Mi egy tanga azokhoz a bunkókhoz képest! És amíg engem húsz munkás inzultált, te egy öltönyös pasassal vidáman cseverésztél a kocsinál!

Dave:         Elvégre megállapodtunk! Én teljesítettem a részemet!

Cynthia:     Csapnivaló modell voltál. Még a szomszéd is átcsörgött, hogy ha már vetkőzik valaki, legalább formás legyen.

Dave:         Az egy hülye! Jól seggbe lövöm majd a saját légpuskájával!

Cynthia:     Akkor meg is teheted. Nem akadályoz meg senki. Kint vagy a kertben, kopogtass át és közöld vele, hogy nincs ínyedre, hogy minden percünket távcsővel lesi.

Dave:         Oké, majd szólok neki, ha teraszunk lesz!

Cynthia:     Arra várhatsz, ha neked kell megcsináltatni!

Dave:                Ó, igaz! Mert én semmit sem tudok jól elintézni! Még benyalni sem tudtam magam vezérigazgatónak! Egy szerencsétlen alak vagyok!

Cynthia:     Én inkább élhetetlennek neveznélek!

Dave:                Te nevezel engem élhetetlennek, amikor hetek alatt nem tudod megtanulni, hogy hova kell lerakni három falat?!

Cynthia:     Lehet, hogy a falakkal problémáim vannak, de még mindig jobb vagyok nőnek, mint te!

Dave:         Erre azért büszke lehetsz!

Cynthia:     Tudod mit? Örülhetsz, mert John nem lesz hajléktalan!

Dave:         Hogy érted ezt?

Cynthia:     Végeztem.

Dave:         Hogy?! Hiszen még el sem kezdted!

Cynthia:     Akkor épp jókor fejezem be.

Dave:         Az nem lehet! Én melletted fogadtam!

Cynthia:     Remélem, nem a házat tetted fel! De ha mégis feltetted volna, akkor majd a saját fizetésedből szépen kiperkálod az árát.

Dave:                De, a házat! A projekt sikerére! Tudtam, hogy te képtelen vagy végigcsinálni!

Cynthia:     Mert én mindig számíthatok rád! És a sztriptíztáncosnő? Azt sem tudod, mit csináltatok együtt!

Dave:                Szóval ez még mindig nem hagy nyugodni! Jó. Beszéljük meg ezt odabent!

Cynthia:     Szó sem lehet róla. te ma kint alszol.

Dave:                Akkor elkérem a szomszédtól a légpuskát és belövöm az ablakot!

Cynthia:     Ilyen állapotban lábon fogod lőni magad.

Dave:         De az ablakkal még akkor is végzek! Sose csinálok félmunkát!

Cynthia:     Ami az én ügyem, annak én is mindig a végére járok!

Dave:                Ezek szerint rohadtul nem érdekel az, hogy velem mi van! Megkérlek valamire, de csak belekezdesz, befejezni képtelen vagy! Szerintem ez nálatok családi vonás.

Cynthia:     Micsoda???

Dave:                Kinek az unokahúga az „Ó”-lábú Katie? Nézz csak végig a családfádon! Nincs bennetek semmi akaraterő! Katie-nek is csak be kellett volna feküdnie a kés alá fél órára! Mégsem tette!

Cynthia:     Te ne beszélj nekem a rokonainkról! A családfánk selejtes részét a te ágad képviseli. A nagyapád például ágyba vizelt.

Dave:         Igen! Kilencven éves korában! Vesd meg érte!

Cynthia:     A baráti körödről meg ne is ejtsünk szót! Akik akkor érzik jól magukat, ha ihatnak és sztriptíztáncosnőket taperolhatnak egy legénybúcsún! És tényleg tévedtem. Mégsem élhetetlen alak vagy, hanem röhejesen szerencsétlen! Egész életedben egy korty alkoholt sem ittál, de egyszer megkóstoltatják veled, és rögtön rászoksz!

Dave:                Nem ez a szánalmas! A szánalmas az, hogy a problémáinkat úgy akarod megoldani, hogy kizársz a házból! (Cynthia eltűnik; aztán az emeleti ablakból egy lepedő repül le) Neked is jó éjt. (fény le)

XIII. jelenet

 (Halk, erőtlen kopogást hallunk; Dave lent fekszik az üveg aljánál, borzolt hajjal egy téglán támaszkodva, rajta egy lepedő. Cynthia jelenik meg, munkába készül.)

Cynthia:     David, hagyd abba… Pocsék éjszakám volt, most meg ez a folyamatos dörömbölés…

Dave:         Neked volt pocsék éjszakád? Te aludtál a teraszon, vagy én?

Cynthia:     Nincs is teraszunk.

Dave:         De hideg az van!

Cynthia:     Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Csak hogy ne kelljen tovább kopognod.

Dave:                Igen, az előnyös lenne, már egészen elzsibbadt az ujjam. Hajnali kettő óta nem érzem a csuklómat.

Cynthia:     Ahhoz képest sokáig bírtad.

Dave:         Erre szoktam edzeni. Kopogtatásra. (csöng a telefon, Cynthia fölveszi)

Cynthia:     Igen? Tessék? Hogy érti azt, hogy ne ijedjek meg? (…) Kire lő rá? Ne, várjon! Az David! (…) Nem, senki sem akar betörni! Igen, tudom, ma éjjel kint aludt. Mondom, hogy aki az ablaknál fekszik a férjem! (…) Mi az, hogy honnan tudom? Itt állok, és beszélgetek vele! Tegye le a légpuskát! Nincs semmi gond. Menjen vissza aludni. Viszlát. (leteszi)

Dave:         Ki volt az?

Cynthia:     A szomszéd.

Dave:         (…) Bemehetek?

Cynthia:     Figyelj, én nem haragszom rád, David, ha többet nem viszel építkezésre és soha többé nem hallom Beatrice Collett nevét.

Dave:         Én haragszom rád, de azt hiszem, bele kell mennem a feltételekbe. (…)

Cynthia:     Igazából nem gondolom, hogy élhetetlen és szerencsétlen alak vagy.

Dave:         Én sem látlak kibírhatatlan perszónának.

Cynthia:     Hiszen ilyet nem is mondtál!

Dave:         És ha tudnád, még mennyi mindent!

Cynthia:     Te tényleg a házunkban fogadtál rá, hogy meglesz a projekt? (csend) Ezt nem hiszem el. Tényleg egy szerencsétlen alak vagy…

Dave:                Nincs értelme elölről kezdenünk… Megszerzem ezt a munkát nélküled is. Nem kényszerítelek rá, hogy segíts.

Cynthia:     Ez díjazandó ötlet. Habár a ház ügyében egy csöppet aggódom a transzvesztita-számod miatt.

Dave:         Ne izgulj, olyan nőt játszom majd, hogy ez a Wittelsbach belehal.

Cynthia:     Már csak az kéne. Mi lenne akkor a terasszal?

Dave:                Kényelmes itt kint terasz nélkül is, kipróbálhatod. Ha meg a pasas nem köt velünk üzletet, legalább nem lesz egy felesleges teraszunk.

Cynthia:     És nem lesz felesleges házunk sem. És kivel fogadtál?

Dave:                Andrew-val. Én a házat ajánlottam fel, ő meg az igazgatói posztját.

Cynthia:     (kacag) Neked is sajátos ötleteid vannak előléptetés terén!

Dave:         Mindenki egyéni stílusa szerint építi karrierjét.

Cynthia:     Ezek szerint mindkettőnk érdekében fel kell, hogy készítselek arra, hogy kell nőnek lenni.

Dave:                Hát, az nem ártana. Bocsáss meg, de mindjárt hét óra. Be kell mennem az irodába. Beengedsz átöltözni? (fény le)

XIV. jelenet

 (Dave farmerben és női blúzban térdel az asztalnál, előtte egy sorban rúzsok, mérlegeli őket. Cynthia lép be.)

 Cynthia:     Mégis mit csinálsz?

Dave:         Mérlegelem a rúzsaidat. Szerintem egyik sem illik az én számhoz.

Cynthia:     Persze hogy nem. Ezek nem férfi rúzsok.

Dave:         Az a baj, hogy komoly akadályokba ütköztem már öltözködés terén is.

Cynthia:     Látom.

Dave:         Nem tudom, hogy színben és stílusban mi megy egymáshoz.

Cynthia:     Hát a farmerod és az én blúzom biztosan nem.

Dave:         Sejtettem.

Cynthia:     Tessék. (egy kis papírt ad)

Dave:         Mi ez?

Cynthia:     Az aláírásod. Egész éjjel azon dolgoztam, hogy kifejlesszem Beatrice Collett aláírását. Legalább száz különböző fajtát találtam ki. Pokoli munka volt. Aztán eszembe jutott ez. Amikor negyvenhetedszerre írtam le, már tudtam, hogy ez a tökéletes. Mert könnyed, erős jellemre vall, mégis nőies.

Dave:         Nem kellett volna ennyit görcsölnöd egy vacak aláíráson.

Cynthia:     És ha kétszer kellett volna aláírnod valamit, tök máshogy firkáltad volna oda a nevedet?

Dave:                Jó, akkor mondjuk leírtam volna nyomtatott betűkkel. Azt mindig egyformán írok.

Cynthia:     (a papírra mutat) Jó lesz, ha hozzászoksz, mert te is legalább ötvenszer fogod leírni, amíg belemegy a kezedbe. Képzeld, egy cég érdeklődik a férfi kollekció iránt, amit rajtad teszteltem.

Dave:         Tényleg?! Ez gyorsan ment, nem mondom.

Cynthia:     Igen, nem hagyhatunk ki semmilyen lehetőséget. Ez egy nemzetközi projekt, milliókról van szó. A vállalat ezzel a munkával listavezető lehetne a piacon. A legnagyobb cégekkel vehetnénk fel a versenyt.

Dave:         És, mikor kezdtek a gyártásba?

Cynthia:     Ma találkozom ezzel a pasassal, odaadja az ajánlatot, én meg holnap átolvasom, aláírom, holnapután elküldjük neki és kész!

Dave:         Remek!

Cynthia:     Hogyhogy nem vagy ideges? Holnap jön Wittelsbach.

Dave:         Tudom, hogy egyszerűen lenyűgözöm őt.

Cynthia:     Csak öltözz fel rendesen. Öt napja dolgozom rajtad, hogy valamennyire nőt faragjak belőled, de a harisnyába még mindig a fejed dugnád be.

Dave:                Persze, mert erről az oldalról még sosem közelítettem egy női harisnyát.

Cynthia:     A púderből még mindig jut a szádra is.

Dave:         Túl sok a cucc. Nehezen igazodok ki rajtuk. (előveszi a körömlakkot)

Cynthia:     Ugye a körmödet nem akarod kifesteni…

Dave:         Reálisnak kell lennem, nem úgy gondolod?

Cynthia:     Jó, menj, öltözz fel! Ott van a szekrényben a piros, hosszú szoknyám, azt vedd fel.

Dave:         Oké. (elindul)

Cynthia:     És nincs melled.

Dave:         Szerintem ez azért nem túl meglepő.

Cynthia:     De igen, ha nőnek akarod eladni magad.

Dave:         És mégis, honnan akasszak le egy mellet?

Cynthia:     A fiókomban van.

Dave:         Érdekes, eddig úgy tűnt, mindig magadnál hordod.

Cynthia:     A melltartó alá tegyél be valamit, hogy tartson is, ne csak fityegjen rajtad.

Dave:                Rendben, értem. Nem egyszerű sem a mozgás, sem az öltözködés. Már csak azt nem értem, hogy miért nem fektettünk ezekre korábban nagyobb hangsúlyt? Eddig csak azt vettük át tüzetesen, hogy illik egy nőnek viselkedni.

Cynthia:     Az is nagyon lényeges.

Dave:         De holnap jön Wittelsbach és még rengeteg tanulnivalóm van nőből.

Cynthia:     Ne kezdd idegesíteni magad, időben megleszünk mindennel.

Dave:                Jó, megyek, felveszem a mellemet. (felkapja Cynthia táskáját és ki)

Cynthia:     A legfontosabb, hogy holnap megborotválkozz. Bár reggel még tudlak figyelmeztetni.

Dave:         (kk.) Jó, tovább!

Cynthia:     Kecses mozdulatok. Könnyed járás. A csábos nézést mindenképp jegyezd meg, de azzal nem lesz baj, azt be is gyakoroltuk. Nőies kézfogás. Szempillarebegtetés. Nem túl sokszor, de azért gyakran.

Dave:         (kk.) Igen.

Cynthia:     Titokzatosság.

Dave:         (kk.) A szép nő legfőbb erénye.

Cynthia:     Igazad van, akkor erre neked nincs szükséged.

Dave:         Ki tudja, mi az ideálja? Lehet, hogy szépnek talál majd.

Cynthia:     Ahhoz vaknak kell lennie.

Dave:         Azért kösz a bíztatást.

Cynthia:     Könnyednek kell lenned. Szórakoztasd!

Dave:                (kk.) Ne izgulj, az menni fog. Jó estét Mr. Wittelsbach, azt hiszem egyméretű boxert hordunk.

Cynthia:     Mikor vagy már kész?

Dave:                Egy pillanat! A csodára várni kell! Nem is tudod, milyen nehéz feltenni egy mellet! (megjelenik, megáll az ajtóban) Itt vagyok.

Cynthia:     Egy kicsivel több nőiességet, ha lehetne. (Dave lágyan a kezeit maga elé teszi, a táska a bokájánál lóg) Most akkor gyere, és mutatkozz be!

Dave:         Hát jó.

Cynthia:     Csak nőiesen. (Dave bólint és kimegy; bejön, vállára veti a táskát, az kirepül a kezéből, de ő rá sem hederít; előrelép, kibicsaklik mindkét bokája a magas sarkú cipő miatt és botladozva, erőltetett mosollyal az arcán kezet nyújt; a nő kezet nyújt neki, ő erőteljes férfi kézfogásban részesíti) Jó isten. Mi volt ez?

Dave:         Bejöttem és kezet nyújtottam. Miért, mi volt rossz?

Cynthia:     Minden.

Dave:         És mi volt jó?

Cynthia:     Semmi.

Dave:         Ha eddig nem is, akkor most már kezdek ideges lenni.

Cynthia:     Ezek után nem csodálom.

Dave:         Akkor vegyünk szerintem át mindent előröl. (leül)

Cynthia:     Kezdjük ott, hogy egy nő nem ül le szoknyában szétterpesztett lábbal.

Dave:         Jó. (rákönyököl az asztalra)

Cynthia:     Nem könyököl az asztalra. (Dave leveszi a kezét, az ölébe teszi, és mereven néz előre, nehogy elrontson valamit) Ez így jó lesz.

Dave:         Szóval a nő semmit sem csinálhat.

Cynthia:     Szomorú, hogy csak most jössz rá.

Dave:         Akkor mondd, hogy min javítsak.

Cynthia:     Először vedd fel a táskát, amit elhajítottál. (fény le)

 XV. jelenet

(Másnap. Dave dudorászik a fürdőszobában, belép Cynthia.)

Cynthia:     Szervusz, drágám.

Dave:         Jó reggelt.

Cynthia:     Jó reggelt? Hol van már a reggel? Délután 5 van. (Dave megjelenik női ruhában borotvahabbal és borotvával) Látom, már az utolsó simításokat végzed.

Dave:         Reggel korán elmentél. Nem is találkoztunk.

Cynthia:     Igen, be kellett ugranom az irodába. Át kellett olvasnom tüzetesen az ajánlatot, meg minden. Tudod, a meglepetés az apróbetűkben rejlik.

Dave:                Képzeld, egész éjszaka mellekről álmodtam. Ez persze nem is lenne baj, csak mind kitömöttek voltak, egytől-egyig. Ma mész Mary lánybúcsúztatójára?

Cynthia:     Diszkrét buli lesz.

Dave:         Chippendale-fiúkkal meg mindennel?

Cynthia:     Nem! Tényleg csak emberi kereteken belül.

Dave:         Azért meglepődtem, hogy meghívott.

Cynthia:     Miért? Nyolc évig dolgoztunk egy asztalnál!

Dave:         Három napja rúgtad ki. Ez a te nászajándékod.

Cynthia:     A nyolc év alatt mindig az néztem, hogy milyen lusta. Ilyen emberekre nincs szükség a cégnél.

Dave:         Mindenesetre a buli most kapóra jön, legalább egy kicsit ellazulsz.

Cynthia:     Igen, nem árt azután a hét és fél óra „nőfaragás” után, amit tegnap ejtettünk meg éjszaka.

Dave:                Tudom, és végtelenül hálás vagyok neked. Még az aláírásom is betanultam délelőtt.

Cynthia:     Büszke vagyok rád. Na, rohannom kell! Úgyis csak beugrottam, hogy sok sikert kívánjak.

Dave:                Kösz. Ez sokat lendít az önbizalmamon, habár az egy kicsit zavar, hogy a szomszéd még nem jött át, hogy ki a dögös csaj, aki itt sminkeli magát…

Cynthia:     Nincs gond, az csak egy hülye.

Dave:         Egyébként feladtad már az ajánlatot?

Cynthia:     Még nem, de aláírtam. Nem volt benne semmi hátulütő. Többször átolvastam. Ezzel az üggyel kapcsolatban nem érhet meglepetés. Na, rohannom kell, késésben vagyok, menet közben beugrok majd a postára és feladom.

Dave:         Nem lesz rá időd.

Cynthia:     Te csak a saját ügyeddel foglalkozz, hogy jól sikerüljön a vacsora. És hogy el ne veszítsd nekünk a házat. Na, rohanok, sok szerencsét, add át Collett-nek! (el)

Dave:                Átadom. (felteszi a lábát az asztalra, felhúzza a szoknyát, alóla kilóg a szőrös lába; a paróka félrecsúszik, megigazítja, aztán ránéz az órájára) A rohadt…! Elkések! (fény le)

XVI. jelenet

(Dave ül az ágyon, csak a parókát vette le. Az órájára néz. Cynthia belép szörnyen lestrapáltan.)

Dave:         Szervusz. Te meg merre jártál? Tíz óra van.

Cynthia:     Akkor meg mit akarsz? Még korán is jöttem haza!

Dave:         Délelőtt tíz.

Cynthia:     Úristen… És mi történt tegnap?

Dave:         Én is épp ezt akartam tőled kérdezni.

Cynthia:     Wittelsbach-al.

Dave:                Szörnyen kényelmetlen volt a magassarkú. Folyamatosan nyomta a lábam.

Cynthia:     És miket vetettél be?

Dave:         Volt szempillarebegtetés, meg hajdobálás -egyszer majdnem le is esett a parókám.

Cynthia:     Kuncogtál is?

Dave:                Egy keveset.

Cynthia:     És a járásod?

Dave:                Kecses volt. Már-már szinte könnyed.

Cynthia:     El sem hiszem. És a táska?

Dave:         Azt egyszer elejtettem. De az egyik pincér felvette.

Cynthia:     Harapdáltad az ajkad?

Dave:         Igen, a pultnál.

Cynthia:     És Wittelsbach mit szólt?

Dave:                Nem tudom, nem jött el.

Cynthia:     Hogy?!

Dave:         Nem volt ott. Hiába vártam rá négy kerek órát, nem jött.

Cynthia:     Az hogy lehet?

Dave:                Megérkeztem, leültem az asztalhoz, amit a saját nevére foglaltatott. Kecses voltam, csábos, könnyed, meg minden. Erre kijön a pincér és modortalanul közli, hogy transzvesztitákat nem szolgálnak ki. Mondtam, hogy Mr. Wittelsbach vendége vagyok. Akkor persze sűrűn bocsánatot kért. Azért ez a transzvesztita-dolog szöget ütött a fejemben, úgyhogy gyorsan kimentem a mosdóba és megnéztem, minden rendben van-e. Jó, a válltömés kicsit kilógott a mellemből, de azon kívül szerintem tökéletes nő voltam. Megnyugodtam hát és visszaültem az asztalhoz, hogy megvárjam Wittelsbach-ot. De egyszerűen nem jött. Vártam egy órát, aztán rendeltem valami kekszet, vagy mit, mert a pincérek már elég sandán néztek rám a pult mögül. Eltelt újabb egy óra, a rágcsa elfogyott, így muszáj volt rendelnem valami előételt, mert a szemem már kopogott az éhségtől. Bevallom neked, már nagyon szidtam ezt a Wittelsbach-ot, de az utolsó pillanatig abban reménykedtem, hogy eljön. Aztán elkezdték leszedni az asztalokat. Kivettek alólam is mindent, kivéve a széket, meg az asztalt, mert azokat nem engedtem nekik. A sminkem elkenődött, a cipő meg nyomta a lábam, és kezdtem rohadtul unni az egészet. Az étterem már teljesen üres volt, csak egy-két pincér rohangált még az asztalok között, amikor a pasas a bárpult mögül odahívott beszélgetni. Felültem a székre. Azt mondja: „Átejtették, igaz? Nem jött el, akire várt…” Mondom neki enyhén remegő hangon: „Igen.” Azt mondja:  „Hát igen, a férfiak már csak ilyenek.” Mondom:  „A legtöbbjük megbízhatatlan alak.” „Kire várt?” kérdezi. Mire mondom neki, hogy Wittelsbach-ra, erre egycsapásra elkomorodik az arca. Azt mondja: „Hát maga nem is tud róla?” Mondom: „Nem…miről?” Erre kiterít elém egy újságot, és rábök egy képre középen. Valami köpcös kis pasas van rajta. Azt mondja: „Ez az? Mert ezt a Wittelsbach-ot tegnap délután letartóztatták.” Mondom neki: „Ne mondja!” De mondja. Beleolvasok a cikkbe, látod, el is hoztam az újságot. (olvas) „A német nagyvállalkozót többrendbeli csalás és sikkasztás vádjával viszik bíróság elé. Wittelsbach üzletei, több céget a csőd szélére sodortak. Jelenleg is több tucat vállalattal állt üzleti kapcsolatban, ám a felmerült bizonyítékokat elnézve tíz évet kétségtelenül ülni fog. Rossz nyelvek szerint az alvilággal is volt kapcsolata, de a rendőrség még semmi, ezt a feltevést igazoló bizonyítékot nem talált…” Satöbbi, satöbbi. Hidd el nekem, ott helyben majdnem lefordultam a bárszékről, de azért igyekeztem megtartani a női méltóságomat. És ekkor jött az, amire a legbüszkébb vagyok. Sírva botorkáltam ki az étteremből, mint egy megtört NŐ.

Cynthia:     Sajnálom, drágám, de nekem is mondanom kell valami fontosat. (leül)

Dave:                Aztán a magassarkúmban botladozva elmentem a kocsiig, ami persze már nem az én kocsim…

Cynthia:     Miért?

Dave:         Mert volt egy olyan kikötése a fogadásunknak, hogy ha Wittelsbach hibájából nem lesz üzlet, Andrew megkapja az autómat. De mi a kocsim a házunkhoz képest!

Cynthia:     Tudod…

Dave:         Úgyhogy egy darabig, azt hiszem, nem lesz még teraszunk…

Cynthia:     Az az igazság, hogy voltam ezen a lánybúcsúztató… zsúron…

Dave:         Igen, tudom.

Cynthia:     És…

Dave:         És volt ott Chippendale-fiú, tudom.

Cynthia:     És…

Dave:         És gondolom, berúgtatok.

Cynthia:     Az is…

Dave:         Mi lehet még?

Cynthia:     Nagyon berúgtunk és még ott volt nálam az ajánlat, és…

Dave:         És?

Cynthia:     És a pasas tegnap délelőtt tudod, találkozott velem, és…

Dave:         És?

Cynthia:     És… aláírtam Beatrice Collett nevén! Annyira benne van már a kezemben!

Dave:         És csokiba mártott mellel pecsételted le?

Cynthia:     Nem mellel!!! (Dave el sem hiszi) Úgyhogy… Úgyis annyira benne vagy már a dologban. Tennél nekem egy szívességet? (Cynthia felrakja Dave fejére a parókát, aki megsemmisülten rogy le a kanapéra.)

 - Függöny -

Súgó 2 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.04.27. 13:18 Gyogyo A pályázatra beküldött művek közül nekem ez tetszik a legjobban.Szerintem el fogják vinni! Tiszta,csiszolt,testhez szabott párbeszédekkel,és,ami fontos a színen,remek végszavakkal. Ja',most látóm,hogy kodrane nyolcast adott.Én eddig nem pontoztam,pedig több darabot is elolvastam,de mondhatom,eddig nem véltem egyet sem ...hatos felett.Ez nekem is lehet nyolcas,kilences.A tízes az ideális. Eddig ez a legjobb. Gratulálok,Gyuri

2011.04.03. 17:04 kodrane Jó hosszú párbeszéd ! 8 pont.