Nyolcadik Szín

(Író be)

Író: Piller fejében kétségek zakatoltak. Érvei majszolták, s már a nevére sem emlékezett.

Piller: Ki vagyok? Kinek látsz engem? Holvan valóm határa? Bensőmben száz vámos kering. Nem tudok kilépni úgy hozzátok, emberek, hogy ne állítanának meg félúton. Már a lelkemben is autonómiát követelnek a gondolatok.

Előttem lassú hullámban táncol a hőség, s a túlsó oldalon szívem asszonya vár. Ám lejárt az útlevelem és nem fogom tudni meghosszabbítani sohasem. Helyette az országutamon a határátkelő előtt néhány stopposnak bizonygatom igazam, mesélem gondolataim. Nyújtózkodnak autóm felé, várják, hogy letérjek, hogy egy teljesen más irányt követeljenek tőlem. Egyre távolabb kerülök a horizonttól.

Ki vagyok? Kinek látsz engem? Őrültnek, ki üres tannkal kering. Magára öltöget cifra tollruhákat, mert repülni akart, hogy megmutassa mindenkinek: Létezik.

( Vánkos be)

Vánkos: Nem látod, Piller? Hazugság az egész.

(Eky be)

Eky: Emelj magas elé várat! Védd tested az érzelmektől!

Anna: Leszel a férjem, Piller? Megkérnéd a kezem?

(Eszter be)

Eszter: Tudod, drága, te voltál az aduász a kártyapaklimban.

(Zotya be)

Zotya: Mi ez, buli? Hol marad az alkohol?

Tavasz, Nyár: Piller, ébresztő!

Író: (magyarázkodva az összegyűlteknek): Sajnálom. Nem így szerettem volna befejezni a történetet. Bár ne a tollam vinne előre! Akkor lehetne boldog családi összeborulás, zene, tudjátok, örömtől ittas párok egymásra találása! Sosem fogok meggazdagodni ebből a szarból.

Piller: Égj el, sor! Olvadj szét, betű! Tűnjek el végleg a mindenségben! Kalapos lánykák! Azt hiszitek, ismertek. Lelkem részei vagytok. Akkor nem is kell magyaráznom a következő mondatom: A szabad akarat kibaszás.

Tavasz: Én csak nevelni szeretném a lelked...

Nyár: Nem vágysz valami hatalmasabbra?

Piller: Hatalmasabbra? Igen? Figyeljetek, szeretnék tósztot mondani.

( Leültet mindenkit az asztalhoz)

Bódultam magamnak egy világot.

Hol az éjjeli lámpák fénye

a felszakadozó ködön keresztül

nem zúdítja melankóliáját

a meggyötört járókelőkre.

Bódultam magamnak szerelmet.

Olyan csalfát, pajkosat. Ringatózó búzaszálammal

Édelegnék azokon a bizonyos estéken,

mikor szerelmünkért hajbókolnak a lámpák,

s mi boldogan suhanunk. Megvakít engem reájuk fonódó hajának

aranykoszorúja.

Bódultam magamnak barátságot.

Önzetlen zárat titkaimra,

hogy én is magamba zárjam az ő szeretetük.

Bódultam magamnak Istent.

Ki tudja, miért élem végig életem,

s nem űz gúnyt minden tollvonásból,

s nem vágja szét agyam összetartó erőit.

Bódultam, nem is, láttam egy égi deszkát.

Minden szar csak róla énekel. Azért létezik,

hogy a magasztosabb gondolatúak beleőrüljenek.

Nyisd ki, Piller! Korhadjanak el a mezők!

Ha nappal voltál egykoron, most sötétségbe dőlsz.

Hah! Lecsontozott állatként maradékért lestek, ti!

Istállót kerestek!

A végső mondatom itassa hát a szomjas füleket:

Ennél már minden csak jobb lehet!

Író: Vissza kéne vonni mindent, mit szátokba adtam.

Nyár: Akkor is élnénk az agyadban. Előlünk úgysem futhatsz el!

Piller: (az ajtó felé sétál, majd megfordul. Annára néz) Kinyitom. Kérlek, tarts velem! Legyünk együtt az örökkévalóság! (Megfogja a kezét, majd elindulnak. Anna habozik, majd kiszakítja tenyerét Pilleréből)

Anna: Én nem... Nem tehetem. Félek. Mi van, ha megszűnök? Ez a világ a biztos, ebből kell gazdálkodni.

Piller: Anna, kérlek! Együtt...

Anna: Sajnálom.

( Piller a földre rogy, könnybe lábadt szemekkel felnéz)

Piller: Csak te maradtál nekem! Tündökölni fogunk, hidd el!

Anna: Miért léteznek gondolatok? Miért tarják markukban a világot? Nem vagyunk többek ruhába öltözött majmoknál.

Piller: (zokog) Tarts velem!

Anna: (kebléhez húzza Piller fejét) Hallod ezt? Az egyetlen zene, mely tényleg valódi. A legtökéletesebb szimfónia.

Piller: Csak öledben hordhatnám életem! Nem szólna más süket füleimben, csak a te dallamod. Ám meg kell szűnnöm, szüntelen!

(Piller felkel, kezét a kilincsre tapasztja)

Hogy a szél morzsolja vég nélkül a fákat,

Úgy zabálja meg lelkünk az imádat.

Száraz göcsörtjeink

Tiszta tűz eméssze!

Így leszünk a mindenségnek

Egésze és része!

Vánkos: Piller!

(Kinyitja az ajtót)

Piller: Ó. Tényleg. (hátranéz) Mondjátok meg anyának, hogy nem érek haza kettőre!

(Belép, s szemébe ötlik a az érdeklődő közönség. Felismerte őket. Kitekintett.)

Piller: Mennyi érdeklődő szempár! Mennyi élet, problémák! Önálló világok, ajtók. Szervusz közönség! Mit látott? Érthetetlen furcsaságot? Lehet. Nézzünk szét lelkünk sötét szobájában, s éljük át az Írónk gondolatait! Csak ennyi a tanulság. Addig is, megbújnék a hátsó sorban. Egy másik szereposztásban is kíváncsi vagyok Piller karakterére.

Kilencedik Szín

Este, söröző

( Piller mosolyogva visszalép a színpadra, s lefekszik a földre. Mellette ott iszogat baráti társasága, áratlanul, pont ahogy hagyta őket. A kép megelevenedik, s Anna Pillerhez rohan. Mellétérdel, s élesztgetni próbálja őt.)

Anna: Úristen, Piller, ne csináld ezt! Piller! Nem válaszol! Mentőt! Mentőt! Hívjon már valaki egy kibaszott mentőt!

Csapos: Így jár az, aki túllövi magát. Tudjátok mit? A rendőrségnek is szólok. Ti, hülye fiatalok, azt hiszitek, tiétek minden. Nézd, meg is van az eredménye. Ne szenvedj, úgyis halott.

Vánkos: Rendőrség... Azt hiszem, menni kéne. A többit úgy is elintézik.

( Eky, Zotya, Eszter és Vánkos kisiet a színpadról)

Anna: Piller! Mit tettél?

Miért adtad meg magad?

Életünk csak látomás,

Karomban mégsem áldomás

Az, mi szívemnek maradt.

Piller, halovánnyá lettél.

Éreztél, majd szétestél.

Remélem, megnyugodhatsz. Nagyon remélem, hogy nem csak bódulat az egész.

( Az Író felkel az asztaltól, Anna mellé lép)

Író:

Bódulat

Jó érzés görnyedni, írni.

Könyökömnél felbontott

Cigarettám nőmnek hívni.

Gyöngyöző sör. (Bár romlott,

Mert sokat járok pisilni)

A hamutálnak valami

Erotikust mondott.

Látni, szeretni, hinni?

Minden összefolyt.

Hallgatni viszont jó a zenegépet.

Messze még az élet!

Hogy újra visszalökjön beléd.

Migrénemben reggel sírni,

Hogy fényes ajtóm a tiéd.

Messze még az élet!

Messze még az élet.

Görnyedni kell, írni.

Írni... Önmagunk emésztése csak. Istent játszani, hogy elvesszen igazi létezésünk, s felolvadjunk karaktereink tömkelegében. Mégis boldog vagyok, mert Piller révén egy kis darabkám megnyugodhat. S nem ez a legnagyobb erény, hogy segítünk másokon? S nem ez a legnagyobb hazugság, hiszen én csak az álmaimban tettem ezt, bár volt néhány pillanat, mikor büszkén azt hittem, minden valódi?

Írni... Vég nélkül, grafomán majomként az emberállatkertben. talán felnövök egyszer, s nevetve olvasom vissza ezt az egészet, mert akkor már rációval fűszerezem mondataim paradicsomos lepényét, s jóízűen majszolom egy hideg sörrel egyetemben. Ám az élményem, a kattant mágiám most a legteljesebb. Milyen furcsa, a történet egy versből pottyant ki.

S tudjátok mit, ti fényképezgető kínai angyalkák Mészáros Péter ketrece előtt? Ő legalább képes kötélről kötélre himbálózni furcsa állagú banánhéjával a kezében, miközben tarzanos kiáltásokat hallat.

Szóval, édeseim, virradjon a reggel egy másnapos világra!

VÉGE

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés