Tyúkanyó a kakukkfészekben

Monodráma, tragikomédia

2010

Tartalomjegyzék:

A dráma célja, főszereplője, díszlete                                                                                         2

Kakukk a baromfiudvarban                                                                                                      4

Vadliba nyúlketrecben                                                                                                            10

Tyúkanyó és a vadgalamb                                                                                                       13  

Tyúkanyó  a gilisztaszakértő                                                                                                   16                                                                                         Tyúkanyó meg a mennyország                                                                                               19

Güzüegér kék kötött-ruhában                                                                                                 22

Búbosbanka az aranykalickában                                                                                             25

Kopasznyakú sólyom a pókhálóban                                                                                        29

Pipiske, aki a butatyúktól kér házassági tanácsadást                                                              32

Bülbül kékharisnyában, térdig feketében                                                                               35

Tyúkanyó technikák butatyúk módra, szólásokkal tűzdelve                                                

A dráma mondanivalója, célja felmutatni mit éreznek, mit gondolnak, hogyan küzdenek a mindennapi élettel azok az emberek, akik most értek, érnek majd hamarosan a nyugdíjas korba, akiket legerősebben ütött meg a „változás szele.” A szerző célja továbbá szemléltetni a lelkierőt, az önismeret fontosságát, és az életigenlést idősödő korban is, tanulságul a fiatalabb korosztálynak.

A „tyúkanyó” ötven-hatvan év közötti, közepes testalkatú nő, modern, divatos frizurával, öltözettel. Az életkorából és sorsából következik, hogy háromféle formáját élte át a társadalmi berendezkedésnek. Háború után született, szocializmusban „szocializálódott” a rendszerváltásban jelen volt, az új „rendszerben” igyekszik otthon érezni magát. Első leckéjét még petróleumlámpánál írta, most a nano-technológiáról olvas, computerrel intézi az ügyeit, és használja a computert kommunikációra, írásra, olvasásra.  Magányosan, a kutyájával él, egy tipikusan berendezett, tipikus lakótelepi lakásban. Gyermekei felnőttek, többször elvált, utoljára egy kapcsolati krízisen esett át, csalódott, amiről ő maga is tudja, hogy megviselte.

Történeteket mesél a régmúltból és a jelenből, mintegy leltárként a lelki megnyugváshoz.

Orvossága a kacagás, amit láthatóan örömmel megoszt „kor-, és sorstársaival”, a „hatvanas szinglikkel”. Történeteiből süt az emberszeretet, a mások életének jobbításának vágya. Öniróniája kissé keserű, de kacagtató. Ismeretei, műveltsége felsejlik az utalásaiból, kiemelve azokat a műveket, alkotásokat, amelyek nagy hatással voltak annak idején rá és a korosztályára, nemre való tekintet nélkül.

A díszlet egy „amerikai konyhás” nappali, oly módon, hogy mind a konyhát, mind a nappalit egyszerre láttatja.

A hangeffektek zajok, zörejek, rádióműsor, utcai zaj, mentősziréna, néhányszor emberi beszéd, madárcsicsergés, szélzúgás, eső kopogás, csengetés — a mindennapi lakótelepi környezet hangjai, célja az életszerűség illusztrálása, valamint a mondanivaló megerősítése.

———————-

————————————————**********—————————————————-

1. Kakukk a baromfiudvarban

< A nő az ablaknál áll, kifelé tekint, Az ablak előtt fák hajladoznak a szélben, szélzúgás és egy-egy varjúkárogás hallatszik. >

Ó, azt mondod, hogy a kakukknak nincs is fészke? Nincs, valóban nincs saját fészke, a szarkának viszont van. Ha a szarkának van, van a kakukknak is, erről híres ez a kakukkmadár, ami a másé, az az övé is. A szarka is összehord mindent a fészkébe, ami fénylik? Azt mondják, meg magam is úgy láttam, amikor kakukkfiókák tyúkanyója voltam egy szarkafészekben. A kakukk és a szarka nagyon passzol egymáshoz jellemben.

<Az asszony elfordul az ablaktól, néhány tétova lépést tesz a konyha felé, majd megáll. >

Hogy kerül fel egy magasan lévő fészekbe egy buta tyúk? Hiszen még az okos tyúk sem tud repülni? Az okos tyúk nem tud szállni, de a buta tyúk tud szárnyalni! Hidd el, ha én mondom, buta is vagyok, tyúk is vagyok, és repültem is!

Kérded, hogy is van ez? A szárnyalással kezdődött, repülés lett a vége. Miért szárnyal egy buta tyúk? Na, ez az, ez itt a kérdés, kérem szépen. Ott kezdődött, hogy buta, vén tyúk lettem. Ott kezdődött, vagy ott végződött, hogyan is tudnám eldönteni, hiszen mondtam már, hogy én egy buta tyúk vagyok. Nem hiszed? Na, figyelj, bebizonyítom, hogy igazat mondok! Van egy folyamat, amiben a buta, vén tyúk kialakul, — mert csak úgy kialakul, csak úgy, egyszer csak lesz,— érthetően mondom?  Egy reggel, fogmosás közben, hajoltodból valami belső indítatásra, habzó szájjal felnézel a tükörbe, és azt kérdezed magadtól: „Uram-atyám, ki ez a véntyúk a tükörben?” Este még csak simán egy „jól-tartod-magad” márkájú tyúk voltál. Reggelre pedig már „uram-atyám ki ez a véntyúk” típus lettél. Nem hiszed? Majd meglátod magad is, ha nő vagy, és már közelegsz hatvanhoz, és nem vonattal, hanem idővel utazol, és nem Hatvanhoz közelítesz, hanem a „hatvan”-hoz. Ekkor még nem tudhatod, hogy buta is lettél, nem csak vén. Muszáj butának is lenni? Nem kötelező, de ez egy folyamat, ami csak úgy kialakul. Egyik nap még okos, vén tyúk voltál, a másik napra meg már hipp-hopp, egy buta tyúk vagy. Mi teszi ezt veled?  A magány. Az a „MAGÁNY”, így csupa nagybetűvel, az tesz butává, becsaphatóvá. Jó-jó tudom, mit mondasz most, hogy tényleg buta vagyok, nincs igazam, hiszen a magány pont ellenkezőleg, gyanakvóvá tesz, megközelíthetetlenné varázsol, elszigetel, bezár, lebéklyóz a magad kis világához. Na-ná, ez így igaz! Óvatossá, szinte már kényszeressé tesz, mindentől tartasz, mindenkitől bizalmatlanul távol tartod magad, elvégre ezért vagy Te is a nagy „hatvanas-szinglik klubja” potenciális tagja! Nem is hallottál még erről a klubról? Majd hallasz! Addig is elmondom neked, kik lehetnek a tagjai. Az árvák. Milyen árvák? Az érzelmi elhagyatottak és szexuális árvák.

<Kintről madárhang hallatszik: szarkacserregés.>

Jah, hogy a szex, már nem hiányzik? Jó duma! Tényleg nem. A vén tyúk, takarít, kötöget, olvasgat, írogat, sétálgat és brazil sorozatfüggő. Eszébe sem jut a szex, ha a szappanoperában erről szól a mai epizód, hát unottan ásítozik, átlapoz a következő oldalra, ha ott is éppen a szex körül zajlik az élet, csak legyint, és visszakapcsol, megnézi mégis az előző csatornán. „Uram-atyám ezek csak dugni tudnak?” Kérdezi magától sértődötten, és várja, hogy megszülessen a sorozatban a szerelem gyümölcse, aminek majd örülhet, és gügyöghet a becsomagolt papírmasé babának a képernyő innenső oldaláról. Érzelmi elhagyatott? Ne má’! Hiszen vannak felnőtt gyerekei a vén tyúknak, talán már unokái is, mind „imáádjááák” őt, sőőőőt rajonganak érte! Két program között fel is hívják telefonon, sietve, hogy biztosítsák, gondolnak rá, meg elmondják, miért is nem érnek rá egyhamar meglátogatni személyesen, személyében a … kit is? A mamát.

<A nő portörlőt vesz elő egy ajtó mögül, letörli a TV készüléket a nappali szobában.>

Érzelmi elhagyatottság? Milyen is az? Az olyan, amikor valaki érintésére vágysz, nem csak a testeddel, a lelkeddel is. Érezted már? Vágytál már rá? Vágytál már arra, hogy valaki a lelkével öleljen át, és megbújj abban a varázslatos ölelésben, megszűnjél egy percre a „mama” lenni, megszűnjél a „nagynéni” lenni, csak téged öleljenek, téged, aki vagy, akinek a szíve, lelke önmagáért, semmiért és mindenért szeretetre vágyik? Hm? Tudod, miről beszélek? Na, jó, ha tudod. Jó neked,… vagy csak elméleti oldalról ismered te is ezt a témát?

<Továbblép, kazettákat, képeket törölget.>

Jut eszembe, láttad a Bergman filmet, az Érintést? Hehehe, fiatal voltam, még csirke koromban láttam. Azt hittem az a buta vén tyúk, aki azt kérdi, most mit kezdjen magával, amikor kihűlt a házassága, kiröpültek a fiókák, azt gondoltam, hogy csak nyafog, ilyen nincs! Én sohasem fogom ezt kérdezni, én tudni fogom, mit kezdjek magammal, és az én házasságom soha nem hűl ki! Neki is volt férje, nekem is volt, sőt nekem férjeim voltak... hehehe, sorozatom volt férjekből! Mégis, most megértettem, majd’ negyven év után, miért és mit is kérdezett a Bergman filmjében az a vén tyúk.

<Felvesz egy bekeretezett képet a polcról, hosszasan nézi.>

Nem érted, hogy jön össze a Magány, az Érintéssel, és hogy lettem kakukkfiókák tyúkanyója egy szarkafészekben? Nagy sora van annak! Ha akarod, elmesélem!

<Képpel a kezében leül egy fotelba.>

Kezdjük az elején, ha Neked is megfelel így. Nézzük azt, miért is van mégis a kakukknak fészke, legalábbis az én fejemben. A válasz egyszerű: Forman, Milos Forman, az tette a fejembe, hogy fészkére száll a kakukk. Száll a kakukk fészkére. Ha most azt hiszed, itt egy mai, hatvanas sertepertélő nő, mit mondjak, lehet, igazad van. Majd eldöntheted, ha a végére érek — ha a végére érek majd egyszer, — a történetemnek. Lehet, hogy az itt az általad eldöntendő kérdés, hogy én vagyok „Serteperte”, vagy esetleg „Serteperténé” voltam?

<Tompán, de fülsértő hangoskodás hallatszik valahonnan, egy nő sikítva ordít, bútordőlés robaja. Férfihang, káromkodás foszlányok, csörgés, zörgés, dübörgés. Kutyaugatás hallatszik, a másik szobából. Cc. fél perc múlva csend van.>

Na ja, magányomban sepregetek, takarítgatok, süket-némaként járok-kelek a privát börtönömben, itt a másodikon. Ha kutyám nem volna, a lábam sem tenném ki a négy fal közül, de van kutyám, így naponta háromszor-négyszer kivisz, levisz, elvisz, megsétáltat, megfuttat, levegőztet. Valaki legalább törődik az egészségemmel, nem mondhatom azt, hogy azzal aztán a kutya sem! Igaz, kicsit kényelmetlen, hogy pont a kedvenc esti sorozatom idején kell a kutyának sürgős dolgokat intézni a téren, de hát valamit, valamiért. Ma már a technika, kérem szépen, mindent megold, (a híradástechnikára gondolok gyermekem, arra, nem másra) na bumm, nem „real time” nézem, hanem kicsit később a sorozatot, félórával később. A minap elnéztem a dátumot, és az előző napi filmet néztem meg újra. Csak a végén jöttem rá, hogy már láttam, mivel a napi sorozat adagom megvolt, a másikat már el sem indítottam.

<Kezébe veszik a fotel karjáról a tv távkapcsolóját, de nem kapcsolja be, forgatja a kezében. Feláll,  a tv-t nézi, az üres képernyőt./

Elmerengtem a reklámon. Tudod, úgy vágytam arra régebben, hogy legyen egy társam, akivel úgy nézhetem a TV-t, mint az a pár a reklámban, azok, akik vállvetve és ugyanakkor összebújva, édesdeden egymásra mosolyogva nézik az esti sorozatot. Láttad már őket? Édesek nem? Nagyon édesek. Szerettem volna én is egy társat, még ha olyan bugyutaképű lenne is, mint az a férfi a reklámban. Miután jobban belegondoltam, kirázott a hideg, égnek meredt a hátamon szőr és elsipirceltem a monitor elől. Hajajaja, kell a frásznak még egy kapcsolat! Még gondolatban sem! Soha, soha, de soha többé! Engem kérem, a kígyó megcsípett, hát minden gyíktól félek! Mit félek, iszonyodom! Én nem vagyok egy hidegvérű hüllő, hogy vonzódjam a gyíkokhoz! Kígyókból meg volt elég! Neked is?

<Leteszi a távkapcsolót, felveszi az asztalról a szemüvegét, kezében tartja.>

Az egerektől nem félek, pedig az egértől való félés, valami női dolog, úgy hiszem, sikongatnak a nők, ha egeret látnak. Te is így vagy ezzel? Én e tekintetben sem vagyok egy szabályos nő. Én virágot adok az egereknek. Hivatástudatból.

<Felteszi a szemüveget.>

Na, ez a baj, ez az én problémám, hogy kedvelem az egereket, meg hogy hívatás-tudatom van. Persze jobb, mintha küldetés-tudatom lenne, de ezt a „tudatot” sem igen kedveli bennem egyik férjem sem. Kezdetben odavannak: „hú, meg há’, meg „jaj de büszke vagyok rád”! A folytatásban az érvényesülés útján keresztbe fekszenek, oh, fiatalon még könnyen melléjük fekszik az emberlánya, na de később, finoman szólva „kevésbé fiatalon”?

<Leveszi a szemüvegét, az asztalra helyezi. Fogja a portörlőt és folytatja a porolást a szekrénysoron, könyveken, a telefonhoz ér, felemeli, törölgeti.>

Képzeld el, egyenes-adásban, rádiós riportban, a hazaérkező férjem belecuppantott a fülembe és a telefonkagylóba, és nagy hangon megkérdezte: „Mondd, ki a lófarokkal beszélsz ilyenkor, amikor tudod, hogy hazaérkezem?” Lekevertek. Nem én a férjemnek egyet, hanem a rádióban kevertek le engem. Türelmes ember vagyok én, még akkor is, ha pipiből lettem tyúk, de máig sem értem, miért nem hívtak többet attól a rádiótól: Nekik soha sem ér haza rosszkor a férjük, vagy mi ez az abszolút empátia hiány a mai világban?

A cuppogatós, ő a második férjem volt. Logikus ugye, hogy volt első is? Az már kevésbé logikus, hogy a harmadik is — szinte majdnem férjem volt. Még szerencse, hogy „csak  majdnem”! Majd elmondom később mi ebben a szerencse! Te férjnél vagy? Vagy éppen két házasság között? Tudod, hogy ma már nem „munkanélküliek” vannak, hanem munkakeresők, hát miért ne lehetne egy szingli éppen „házasságkereső” állapotúnak nevezhető? Lehet, hogy azért, mert más nőket is kiver a víz, már a téma felvetésétől is?

<Pár lépést tesz, majd megfordul és folytatja a mondandóját.>

Egy dolgon tudok már csak csodálkozni, amióta vén tyúk vagyok: Ha egy nő szemüveg nélkül olvas, és ezzel egy időben még férjnél is van! Hihetetlen, hogy van ilyen is, számodra is döbbenetes?

Én jó vagyok nyelvtanból. Kedvelem azt, amiben logika van, bár magas nekem, mint Prepának a logaritmus, de olyan jó azt hinni néha, hogy még sem vagyok egy teljesen buta tyúk, ezért dicsekszem néha ilyenekkel: „Kedvelem a nyelvtant, meg a matekot, meg a művészeteket.” Csak tudnám, miért lesz hirtelen körülöttem olyan váratlanul pengeéles a csend. Buta tyúk vagyok mégis, még ezt sem értem. Te érted?

Nyelvtanilag úgy tudtam, a házassághoz tőszámnév tartozik, „egy” és punktum, aztán felülvizsgáltam nyelvtani tudásomat, és rájöttem, hogy ma már sorszámnév tartozik a házasság szóhoz, első, második… sokadik. Mondtam már hamarább, hogy vége a sorozatomnak, mármint a férjek sorozatának? Feledek már, te emlékszel, mit mondtam? No jó, mondtam, emlékszem már. Az, illetve ez, úgy kezdődött, hogy tyúkanyó lettem egy kakukkfészekben.

<Leül, az asztalról felemel egy tucat gyógyszerreceptet, de újra leteszi.>

Nem akarok olyan lenni, mint azok a nyanyák az orvosi rendelőben, akik óra hosszát mondják szédülésük történetét, elkezdve onnan, hogy már a nagyanyjuk is megingott az első világháború előtt, míg oda jutnak, hogy kimondják: „megszédültem.” Figyelted már a rendelő várójában, a várakozó vén tyúkokat? Két fajta van: az egyik minden érkezővel provokál egy kis társalgást, majd ha megérkezett az, akivel kitárgyalhatja a nyugdíjas élet gyönyöreit, hangosan kárál? A másik fajta csendben ül, szorosra zárt szájjal, nem tekint se jobbra, se balra, karjait szorosan magához húzva, mereven ül.  Ennél a fajtánál többnyire bot is van. Sétabot, amivel a kezükben úgy röpülnek befelé a rendelőbe, ha rájuk kerül a sor, mint a szélvész. Láthatod, mégis tud a tyúk repülni! Na, csak győzd kivárni, amíg kijön. Betárazták a mondanivalójukat, miközben várakoztak. Nyugodtan elmehetsz a büfébe, vagy sétálni, vagy ha közel laksz, hazamehetsz kivasalni a heti nagymosás után. Egyhamar nem nyílik ki újra a rendelő ajtaja! Gyakran jársz te is az orvoshoz? Hallom szinte a válaszod, „Én csak a gyógyszereimet íratom fel!” Na, ez az, a gyógyszereink! Reumás vagy te is? Meg az emésztésedre, és a vérnyomára valami? Altató nélkül tudsz aludni? Én tudok. Még most is, a nagy kiégés, a nagy koppanás, a pofára esés után is.

<Átmegy a konyharészbe, tölt magának a konyhapultnál a vízforralóból vizet, teát készít.

Teáscsészével a kezében visszaül a fotelbe.>

Ott tartottam, hogy megszédültem. Találkoztam a nagy vörös kakassal, ami nem a városházát gyújtotta fel, hanem a szívemet. Könnyű volt azt lángra lobbantani, hiszen magamagától is parázslott, úgy vágyott a szeretetre, tudod, arra a személyre szóló, „only you”-ra, szinte hallani lehetett az elfojtott tűz sistergését. Csirke koromban sokszor andalogtam aktuális táncpartneremmel, az „Only you” kábító zenéjére. Ki is énekelte, várj, mindjárt mondom, itt van a nyelvem hegyén… na, mindegy, de ugye te is tudod, melyikre gondolok?

<Kortyolgat a teából.>

Súgó 3 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2011.02.05. 17:24 kodrane olvastalak, megyek tovább!

2011.01.17. 19:53 salto Köszönöm.

2011.01.17. 14:20 Sneider Jól indul, figyelemfelkeltős!

1