2012.10.09. 23:09, kodrane
Veled álmodtam
Veled álmodtam megint az éjjel,
Tele volt a nyár tücsökzenével,
Két gyerekember, telve vággyal,
Mindent legyőző, erős akarással.
Ott laktunk, mint rég, a kistanyában
A fényes ablakú fehér házban
Nagy fák őrizték boldogságunk,
A jövőbe vetett akarásunk.
.
Az asztalon két gyertya fénye,
Mint két fényes csillag a sötétbe
A két gyertya, nem tudtam mi végett,
Mind a két végéről égett!
Nem hittük, akkor, régen még,
Hogy az egyik gyertya, oly hamar elég!
Csak akartunk jobban világítani,
Szeretet-fényeket hinteni.
A Te gyertyád, hamar elégett,
De még láttad kicsi Erzsikédet
Ahogy csacsog, táncol, haja, mint a méz,
S felemelt fejjel a napba néz.
S hogy szeretted, Marcsit, a kicsit,
Ahogy égő szemével Rád kacsint,
S ahogy füledbe súgta, szeretlek Apuci,
Mindig járt érte egy cuppanós puszi.
S mikor jött a fiad, a picike Másod,
Megduplázódott az akarásod,
Éjt nappá téve siettél, menttél,
S nem vettük észre, hogy beteg lettél!
Soha nem nyílt panaszra a szád
Tanítottad járni Ági unokád.
És emlékszel, a nyakadba ült Lackó,
Ő volt a huszár, s te voltál a ló?
S jött a kedvenced, Erika,
A fürtös hajú porcelánbaba,
Sapkádat a fejére tette,
És a megy a gőzöst énekelte.
És mikor megérkezett Zolika,
Az a kis rosszcsont fiúunoka,
Mutattad neki hol a kiscsibe
A hasonmásod láttam, kicsibe!
Felébredtem s már nem voltál velem,
Könnyel kezdődött ez a reggelem,
Újra kellene a gyertyát gyújtani,
Mert sok mindent akartam mondani!
Elmondanám, a fiad is párra lelt,
És boldog mosolygós édesapa lett.
És úgy, mint ahogy Te tetted régen,
A családért dolgozik keményen.
A kicsi Zsófi, mondják, csupa apja,
Félre billen fején kis piros kalapja,
A nap felé emeli százszorszép fejét,
S mint egy kismadár fújja énekét.
Bálintka szeme, mint az ég ragyog,
Minden szavamra édesen gagyog.
Tudom, ha az öledbe vennéd
A legboldogabb nagyapa lennél!
S már a bölcsőbe rúgkapál a pici Gergő
Becézi az apja „Te kis tekergő”!
Ő most a kedvenc, a legkisebb,
Nagymama szívemnek a legkedvesebb.
Erről álmodtam Kedves, az éjjel,
S megtelt a lelkem tücsökzenével,
Úgy érzem itt vagy, mint akkor rég,
S hogy az a két gyertya most is együtt ég!
2
Emelje fel leked ez a szívbéli gondolat,
Kit igazán szerettünk az mindíg velünk marad !
Köszönöm Írásodat