ez + az...

Kedves Pali bátyám!

Ezt hallgassa meg! Odakint negyven fok árnyékban, idebent légkondi, és tömeg. Állok a pénztárnál, mögöttem két idősebb hang beszélget. – Hu, ezt a rohadt meleget! – Ne is mongya! Tudta, hogy ez is a Csurcsány műve! – Neee! – Ha mondom! Képzelje, a mocsok! Nyolc év alatt még a meleget is ellopta! – Neeee! – De bizony! A mocskos komminista! Ezek meg most megtalálták, oszt visszaadták! Hisz ez a nép melege volt, az a piszok meg ellopta! Ellopta, mint mindent! – most mit tudok erre mondani, drága Pali bátyám! Az emberi hülyeség és hiszékenység nem ismer határokat. Ahogy nagyfater mondaná, hülye vagy te drága fiam, határok nélkül. Az viszont nem hülyeség, hogy mire e sorok megjelennek, addigra már le is ültünk a Valutaalappal tárgyalni. Mit tárgyalni! Diktálni! Mi diktáljuk majd, hogy adják, no és milyen feltételekkel adják majd a pénzt, nekünk. Legalábbis, biztos kormányzati forrásból hallottam, mi aztán nem engedünk! Eddig sem engedtünk, és most sem fogunk. Engedjenek ők, hisz nekünk van szükségünk a hálóra! Hogyhogy milyen hálóra? Hát erre a biztonsági hálóra, amit azért álmodtunk meg magunknak, mert pokoli erős ugyan a gazdaságunk, elképesztő sebességgel robogunk előre, de azért mégis…. Szóval, jó lenne egy kis biztonság. Annak ellenére jó lenne, hogy most aztán hatalmas léptekkel teremtődnek az új munkahelyek, és azt sem tudja az ember, hova tegye azt a sok pénzt, amit újabban keres. Hisz aki keres, az talál. Valóban talál, hisz a legújabb értesülések szerint, olyan világ jön, ahol a huszonöt évnél fiatalabb, és az ötvenöt évnél idősebb munkavállalót különféle kedvezményekkel védik majd. A dolog lényege, hogy a munkáltatónak kevesebb járulékot kell majd befizetnie ezen dolgozók után, és ami a zsebében marad, abból majd akár új munkahelyeket is teremthet. A tévében az egyik legnagyobb adószakértő számszakilag is levezette ezt a történetet, és kiderült, hogy akár tizenötezer forinttal is kevesebbe kerülhet egy ilyen dolgozó a munkáltatónak. Szóval, biztos, hogy elindultunk valamerre, de az is biztosnak tűnik, hogy ez a havi tizenötezer forint könnyebbség nem fog új munkahelyeket teremteni. Főleg úgy nem, hogy hatalmas a bizonytalanság, sem a munkáltató, sem a munkavállaló nem tudja, mit hoz majd a jövő hét. Ez azért is fontos, mert hiába mondják azt, hogy nem fog diktálni a Valutaalap, és az lesz, amit a magyar kormány akar, azért csak várjuk ki a végét. Én is szorultam már hitelre, és tudom azt, hogy akkor a bank diktált, és nem én. Akkor most miért lenne más a helyzet? Persze, azt én is eltudom hinteni, hogy minden úgy alakult, ahogy én akartam, a bank összeszarta magát és remegő kezekkel átadta a pénzt, olyan feltételekkel, amilyet én álmodtam meg…. ugye ezt nekem senki sem hinné el? Akkor, tessék már nekem elmondani, velünk miért akarják ezt megetetni? Miért nézik még mindig hülyének a magyart? Szükségünk van arra a pénzre? Igen. És ha igen, akkor vegyük fel, mindenfajta mellébeszélés, ködösítés, porhintés nélkül. Ahogy eddig is felvettük! Mit tetszett mondani? Hogy az akkor felvett hitel miatt tartunk ott, ahol! Persze, és az a hitel miatt kell felvennünk most ezt a másikat. Ráadásul ugyanattól a gonosztól, akitől a másik – az ország romboló gaz - felvette. Szóval megy a hátrafelé köpdösés, az önmagunk fényezése, a múlt folyamatos észben tarttatása, hisz a csúf múlt miatt ilyen szép most a jelenünk. Csak azt nem értem, hogy hol a pénz? Hogyhogy milyen pénz? A közpénz. Hisz bármerre megyek, beszélgetek, vagy hallgatom a rádiót, mindenhol azt hallom, hogy erre sincs meg, és arra sincs meg a fedezet. Itt vannak például a városok és a falvak. Mindegyik vezetője arról panaszkodik, hogy egyre kevesebb támogatást kapnak, egyre nehezebben jönnek ki a saját büdzséjükből. Ugyanakkor a békávé a csőd szélén, a máv szintúgy. A malév elfogyott, nincs - csak minimális honvédelem -, a rendőrség filléres gondokkal küzd, és még a jó fene tudja, milyen állami cégek harcolnak a túlélésért. Ugyanakkor, a lakosság is komoly problémákkal találkozik nap, mint nap. Ilyen alapvető probléma például a miből együnk, ha kifizettük a különféle számláinkat? Mert bizony – mint az egyik újságban olvastam -, a bérből és fizetésből élők legnagyobb problémája a havi lakás rezsi kifizetése. Azé a rezsié, amely a bérek nagyságához képest a legnagyobb Európában. És az még hagyján, hogy a legnagyobb, a baj az, hogy folyamatosan emelkedik. Tudom, a nyár elején nem lesz gázáremelés, ebben megállapodtak, na jó, de mi lesz a fűtésszezon kezdetén? Vagy mitől drágul a víz például? És ha már drágul, akkor miért nem emelkednek a bérek, mondjuk az Európában megszokott bérek szintjére? Egyébként drága Pali bátyám, egy dolgot megfigyeltem. Mindenki arról beszél, hogy kellene megmenteni a devizahiteleseket. Holott, nem a hitelek most már állandósult magas törlesztő részletével van a probléma, hanem a mindennapi megélhetéssel. Arra már beállt az egész család, hogy havi száztíz ezer – plusz-mínusz pár ezer – forint a havi törlesztő. De arra rohadt nehéz beállni, hogyha bemegyek a közértbe, ugyanazért a tételért tutira többet fogok fizetni, mint mondjuk egy hónappal korábban. Szóval, csak arra szeretnék rámutatni, hogy nem a devizahiteleseket kellene megmenteni, hanem a lakosságot. Hogy kitől, mitől, arra mindenkinek magának kell rájönnie, mert ugye az új média törvény nem engedi meg, hogy… na jó, ne szólj szám, nem fáj fejem. Mire ezen sorok megjelennek, már elkezdődik a londoni olimpia. Természetesen magyar szempontból a felkészülés sem zajlott le zökkenőmentesen, hisz pár nappal a játékok kezdete előtt dopping vétségen érték egyik atlétánkat. Természetesen nem utazhat a játékokra, és gondolom, ezzel be is fejezi pályafutását. Ezzel még nincs is semmi probléma, mert van, hogy az ember belefut valami rohadt nagy pofonba. No de másodszor? Hisz ő volt az, aki borzasztó nehéz helyzetbe hozta sportvezetésünket a legutóbbi olimpián, amikor nem akart mintát adni a vizsgálathoz, és emiatt hazaküldték őt. Az ember azt hinné, hogy a sportolók okosabbak, műveltebbek, jobb a világról alkotott véleményük, és jobb a világhoz való hozzáállásuk. Remélem egyedi esetről van szó, és sportolóink doppingmentesen, legalább hat-hét aranyéremmel és számtalan helyezéssel öregbítik majd a londoni világjátékokon a magyar sport hírnevét.     

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci azt kérdezte, mikor jön az IMF, mert ő is beszélne velük. Kéne neki egy kis hitel, mert új bringát szeretne vásárolni. A régit ugyanis ellopták a közért elől, amikor megvette a család szokásos, egy szelet párizsi és egy kifli reggelijét.