...csodadoktorok, jósok, varázslók...

A sámánizmus reneszánsza

Semmi kétség ma is köztünk élnek az "elhívottak".
A mai kor utópisztikus és egyre inkább elterjedőben lévő spirituális gondolkodásmódja, a kialakuló mozgalmak (New Age:új kor) egy merőben új, mégis már a bronzkorban jól ismert egyéni "vallást" vetít előre, amely magába foglalja egy régi-új hitvilág jegyeit.
Az érdeklődés egyre jelentősebb napjainkban az ezotéria iránt. Egyfajta visszafordulás észlelhető, az ősi lelkiállapot felé, amelyben szellemek és természetfeletti erők veszik kezükbe a sors feletti gondoskodást, nyilvánvaló hatalmuknál fogva jövendölnek, figyelmeztetnek, vagy akár gyógyítanak.
A technikai forradalom megállíthatatlan folyamatai, a tudományok ésszel fel nem mérhető fejlődése során a háttérbe szorult az emberi létből fakadó elemi igény a csodára, és ennek a mindennapi megtapasztalására. Ezt az örök igényt hivatott szem előtt tartani az ezoterika.
Hirdetői titokzatos gyógyítók, csodadoktorok, mágusok, jósnők,és a szellemi világgal kapcsolatba lépő médiumok.
A New Age spirituális beállítottságú, de folyamatosan fejlődő hitvilág, amely beemeli filozófiájába a keleti világvallásokból merített téziseket úgy, mint a Buddhizmust, az asztrológiát, összefoglalva az ezoterikus tudományokat.
Hitelvei, és konkrétan meghatározott szabályai nincsenek, így szabadon alkalmazza a misztikus hagyományokat, amelyekben szerepet kap a pogányság, az okkultizmus, és a sámánizmus. Mindezekre a mai kor gondolkodásmódja, az alkalmazott tudományok (gyógyszeripar, orvostudomány stb.) iránt kialakult szkepticizmus, empirikus kételkedés kiváló táptalajt teremt. A túlvilági erőkben való hit egész egyszerűen abban a mai napig is elemi erejű tehetetlenségben gyökeredzik, amelyet az ember a természet objektív erőivel szemben érez.
Az ezoterikus beállítottság, a természetfeletti erőkkel való kapcsolatkeresés a borzkori ember hitvilágához hasonlóan a csodavárásban fejti ki erejét, egyben hatásosságát is, hiszen nem megkérdőjelezhető még napjainkban sem, a hit, és a bizakodó lélek gyógyító ereje.


Az elhívás

De maradjunk szűkebb témánknál a sámánizmusnál, amely már bontakozóban volt az emberiség hajnalán, és nyomai számos kultúrában, így hazánkban is fellelhetőek.(táltosok)
A sámánizmus a lélekhitnek egy különleges változata, ahol halandó emberek kapnak a szellemvilágtól "elhívást", hogy ez által emberfeletti képességekre tegyenek szert, amellyel közvetítik a szellemvilág akaratát, jóslatait, és gyógyító erejét. Ők az "elhívottak", a sámánok.
Különleges, már a fogantatásuknál kódolt ismertetőjegyük a szokásosnál eggyel több (felesleges) csont, többnyire a hatodik ujj. Az eljövendő sámánt a szellemek jelölik ki a közvetítői feladatra.
Még abban az esetben is, ha az egyénnek ez határozottan az akarata ellen van. A kiválasztó szellem azonban akár hosszú hónapokon át kínozza, gyötri, a jelöltet, amíg megadást nem tanúsít, és el nem fogadja kényszerű küldetését. Ezt hívják ú.n. sámánbetegségnek, amely az ellenállás megtörését szolgálja és rendszerint a hivatás elfogadásakor hosszú, esetleg hetekig is eltartó mély alvással ér véget.
Ekkor a hiedelem szerint a szellemek átszámolják a jelölt csontjait, rendelkezik-e a sámánsághoz elengedhetetlen "felesleges" többlettel, amely az átlag halandó szintje fölé helyezi személyét. Különös lelki alkatú ember. Jellemző rá a hajlam az önkívületre, extázisra,kényszerképzetekre (hisztériára, neuraszténiára) Ideggyenge, antiszociális és hiperérzékeny. Idegrohamok kínozzák. Arcát gyakran elrejti. Zavarja a fény. Ezek a személyiségjegyek különböztetik meg a többiektől a nemzettségben.


Látomáskeresés


A mexicói indiánok a sámánhitet napjainkban is őrző népcsoport.
Mivel ez a természeti környezet szokatlanul gazdag hallucinogén növényekben, a mexicói-fennsík szent földjeire a pszichedelikus sámánizmus elterjedése a jellemző.
Ezen a tájon előszeretettel alkalmazzák a Genista canariensis cytosint tartalmazó élénksárga virágait, amelynek rituális füstje hozzásegíti a gyakorló sámánt a látomáskereséshez.
A pszichedelikus sámánizmus hagyományainak őrzői a mai napig a Chihuahua tarahumara indiánok, akik a mérgező Datura inoxiát (csattanó maszlag) keverik és fogyasztják rituáléik során a kukoricából erjesztett tesguinóval.
(Ismert még a szertartások alkalmával felhasznált erősen hallucinogén növény, a "varázsgomba" és a mérgező álom-növény, a fekete üröm.)


Az első sámán legendája


A néphiedelem úgy tartja, a kezdet-kezdetén csak szellemek népesítették be a földet. Jó nyugati, és rosszat akaró keleti szellemek.
A nyugati szellemek gyermeke az ember, aki az idők kezdetén még nem ismerte a betegségeket, természeti csapásokat.
A nyugati szellemek adományként az emberek védelmezésére, egy sast küldtek a földre, hogy elűzze a gonosz keleti szellemeket.
De tanácsokat a sas nem tudott adni, hiszen nem tudott az emberekkel beszélni.
Ekkor a sas és egy földi nő együttlétéből megszületett az első sámán, egyenes leszármazójaként a hatalmas és félelmetes ragadozómadárnak, aki emberként már rendelkezett a kommunikáció képességével.
Ebben a legendában őselvként fogalmazódik meg, hogy a gonosz szellem kiűzésére szolgáló egyedüli lehetőség a sámánszertartás, kulcsszereplője pedig. a sámán személye.
Fő feladata: a rossz szellemek elűzése, természeti csapások elhárítása (esőcsinálás), és az összes közül a legfontosabb: a gyógyítás.


A beavatás


A sámánná válás "beavatási szertartással" veszi kezdetét. A földi lényeknek a fenti szellemvilággal való kapcsolatát az "égig érő fa", néphagyományokban ismert motívuma szimbolizálja, illetve az ezt jelképező kötélhágcsó, amelyre a sámánjelölt felmászik, így mutatkozván be a természetfeletti világnak. Ekkor sámánná válik, a beavatási szertartás megtörtént.


A szertartás


A sámánszertartás kezdetén (naplemente után) a természetfelettivel való kapcsolatba lépés első fázisa a révülés, amelyet erős dobszó kísér, rituális tánc és éneklés követi, majd extázisba csap át. (Füstölő gyanánt használatos volt a vadrozmaring, délebbre a borókafenyő.) Egyes feljegyzések megemlítik a szertartás kezdetén az áldozati állatok kieresztett vérének elfogyasztását, másutt, a sámán a szertartás kezdetén (hatásvadász elemként) disznóvért iszik.
Kezdetét veszi a szeánsz. A szertartáson megjelentek pszichológia hatások kereszttüzében valószínűleg átélnek valamiféle tömeghipnózist.
A jelenlévők egyre inkább átengedik magukat a szellemek megidézésének. A sámándob lüktetését már-már az ereikben érzik. Lobog a tűz.
A sámán rendkívüli személyisége, neurotikus alkata, kirívó érzékenysége, a hanghatások, a tánc, a különös dallamok, szövegek, a kántáló, ismétlődő felkiáltások és nem utolsósorban a füstök, hallucinogén növényi főzetek, egészen az extázisig sodorják a megjelenteket. Így aktív részeseivé válnak a rítusnak.
A sámán részéről az extázis víziókkal és hallucinációkkal jár. Kapcsolatba lépése a természetfeletti erőkkel kétféle módon történik. Vagy a szellem, belé költözik, vagy pedig ő tesz spirituális utazást a szellemek birodalmába.
Egyre erősbödő dobolás közben hívja az ég, a levegő rétegeiből a szellemeket. Órákig is eltarthat megérkezésük.
A sámán a szellem befogadása után, már csak, mint a túlvilági lények szócsöve van jelen, saját személyisége megszűnik, otthont adva a nyilvánvalóan a nála erősebbnek.
Akkor már nem sámán, hanem a szellem maga, aki a testébe költözött.
Most lássunk egy eredeti élménybeszámolót, egy valódi sámán Keonka szertartásáról.
"Néhány ruhadarabját levetette, majd feldíszítette magát és a kezébe fogta a dobot. Ünnepélyesen hívta a szellemeket. Kérését rekedt suttogással kezdte,amely mind hangosabbá vált. Szipogott, és a fogait csikorgatta, néha-néha a dobverővel megérintette a parazsas tálat. Lába egyre erősebben reszketett, keze mind fürgébben futott végig a dobon. A remegés egész testének rángatózásává erősödött, övének fémdíszítései meg-megzörrentek, ez a zörgés egyre hangosabb lett, végül fülsiketítő csörömpöléssé változott. A szellem beköltözésének pillanatában Keonkán nagy izgalom vett erőt. Görcsösen rángatózott, teste meglepően rugalmas lett.Kígyó módjára vonaglott, arcáról patakokban ömlött a verejték, görcsös mozdulatai később vad rángatózásba csaptak át, és végül vad tánccá változtak.Aztán megállt egy helyben, és igen élethűen utánozni kezdte a farkas üvöltését. Úgy tűnt erős láz gyötri. Hánykolódott, és közben ezt kiáltozta:
- A-scs-to-to-to-to!
Keonka megparancsolt valamit a szellemnek, követelt tőle, és semmiféle ellenvetést nem volt hajlandó meghallgatni.Aztán a szellemidézés hirtelen véget ért. Keonka egy pillanat alatt alatt szabadult meg a szellemétől."


Merre vannak?


A 21.századi embere már nem igényli a sámánok jelenlétét. Gondolhatnánk, hogy a felvilágosultság felszámolta ezt a hitvilágot, amelyben a sámánizmus dominál. De ez, ebben a formában nem igaz, hiszen naponta köszönnek ránk mágusok, győzködve minket személyük, varázslatuk sorsfordító jelentőségéről.
Jelenlétük garancia rá, hogy ez a hitvilág igenis jelen van a mindennapjainkban.
A csodaváró lelkiállapot a ma napig él.
És a sámánok is élnek. Talán művészek, vagy alkotók. Talán csak furcsa, és különcnek tartott emberek, akik naponta megküzdenek a démonjaikkal. Pszichikai labilitásukból adódóan egy egészen különleges világ veszi őket körül. Az átlagostól eltérőek. Mások. Ők a sas fiai.





Felhasznált irodalom: A világ legnagyobb sámánjai (2010 Alapítvány)