Két hete írtam, ma jelent meg. Lehet, hogy már nem aktuális.

Kedves Pali bátyám!

Azért zajlik az élet, de rendesen! Ugyanis, a szarban lévő BKV megsegítésére, úthasználati díj kivetését kéri a főpolgármester úr. - Az úthasználati díjat a főváros területén minden közutat használó gépkocsira meg kell váltani, papíralapú matrica formájában, ára a BKV-bérlethez hasonlóan havi 10 ezer forint lehet, meglétét pedig a rendőrség ellenőrizné, áll abban az anyagban, amit a kormány szerdai ülésén tárgyal. A dokumentumban lévő számítások szerint a bevezetést követően a 600 ezer fizetésre kötelezett gépkocsi tulajdonosa - 50 százalékos fizetési hajlandóságot és 10 százalékos autóletételt feltételezve - egy év alatt 32 milliárd forintot fizetne be a kasszába. – még szerencse, hogy rólunk, szerencsétlen autósokról minden bőrt le lehet, és ahogy a készséget nézem, le is kell húzni. Megint nem azt nézik, hol és hova tűnik a pénz a közlekedésiek kasszájából, hanem azt hajtják, fizesse már ki valaki! Persze, fizesse, de miért mi, autósok? Miért az adófizetők? Én lopok, és te fizeted? Undorító! Szóval igyekszem kihangsúlyozni, hogy jómagam független vagyok minden nyomorult politikai párttól, de amit most tesznek velünk, az minden rossz álmot felül múl. Közben persze megjött a miniszterelnök úr második levele, devizahitel ügyből kifolyólag. Feleségem kapta ezt is, mint közszolga. Ebben ismét arról biztosítja nejem őnagyságát a fő fő főnök, hogy minden szép, minden jó, sőt! Most egy sokkal jobb konstrukciót talált ki a pénzügyi kompánia, mint a végtörlesztés. Egy jó hónapja még a végtörlesztés volt a megoldás, gondolom azóta aludtak rá egyet, és rájöttek, mégis csak jobb devizában tartozni, mint forintban. Főleg akkor, ha nem tudják az ígéretüket beváltani, mert nincs rá pénz. Persze, eddig azt szajkózták… mit is? Mert már annyi mindent mondtak, devizahitelesek megmentése ürügyén, hogy a magamfajta parasztgyereknek csak zsibbad tőle az agya. No a lényeg. Száznyolcvan forinton rögzíted a svájcipénzes hiteledet – euró rögzítve kétszázötven, yen rögzítve két forinton – aztán…. No, innen jön a zavar. Mert ugye itt is első körben azt kommunikálták le, hogy a 180 és a tényleges, pillanatnyi ár közötti összeg kamatait nem kell majd kifizetni, mert azt átvállalja a bank és az állam. Frászt vállalja! Most már azt mondják, külön gyűjtik majd két számlán a száznyolcvan forint feletti rész tőkéjét, és külön számlán a kamatait. A tőke az úgynevezett háromhavi Buborral fog növekedni, amit majd meg kell fizetnie az adósnak. A kamatok a mindenkori jegybanki kamattal fognak növekedni, melyre majd gyermekszámtól függően, bizonyos támogatást kap az adós. És majd ezt a kamatot fogja az állam és a bank benyelni. Vagyis, négy év múlva ugyanúgy ki kell majd fizetnünk a frank most aktuális árát, csak Buborral növelve. Persze, ahogy az elmúlt hónapok kapkodását nézem, ez a terv még változhat, és szerintem változni is fog. Ja, még az is ide tartozik, hogy az adósok egyszeri, vissza nem térítendő támogatást kapnak a frank árkülönbségére február egytől, az új szerződéskötés dátumáig. Szóval zavaros, roppant zavaros! És ahhoz mit tetszik szólni drága Pali bátyám, hogy mennyi drága honfitársunk támogatja kormányunkat és politikáját. Négyszázezren! Úgy ám! Legalábbis, ennyi ember ment utcára emiatt. A rossz nyelvek azt mondják, sok százmillióba került mindez az adófizetőknek, de ezt persze nem tudják bizonyítani. Hiszem, ha akarom! Mint mindent. Speciel, nekik már nem hiszek. Mármint a kétharmadnak. Rosszak a tapasztalataim, csupán azért nem. A felvonulók azt mondták, illetve transzparenseken írták, hogy nem leszünk gyarmat, nem leszünk csatlósok, és hajrá fő fő főnök! Meg hogy veled vagyunk! Mindezzel azt sugallták – persze lehet, hogy én értelmeztem félre – hogy vesszen az EU, és menjen a francba az IMF! Meg az is benne volt burkoltan, hogy tessék kilépni az EU-ból. Minderre a vonulásra azon a hétvégén került sor, amikor a fő fő főnök úr a szőnyeg szélén ácsorgott Brüsszelben, megbízott képviselője pedig a nagyhatalmú sündisznócska szerepében tetszelgő IMF vezérrel tárgyalt. Mondanom sem kell, egyikőjük sem a kilépésről beszélgetett. Persze, az azért az igazsághoz tartozik, hogy a fő fő főnök igazi államférfihoz méltón beszélt, és védte meg országunkat a külföldi támadásoktól, de…. aztán kiderült, hogy minden büszkeség és balítélet ellenére, megegyezett, illetve, igyekszik megegyezni az Unióval. Kis kivétellel mindent megígért, csak kapjuk meg végre azt a nyomorult pénzügyi védőhálót. Pali bátyám! Tudja mit nem értek? Persze, nem vagyok politikus, és én hülye utcára sem mentem éljenezni a mit is(?) De azért megkérdezem öntől, mert maga bölcs, szinte mindent tud. Most akkor emelt fővel maradunk netán gyarmat? Vagy most ez nem csatlósság? Ha most a fő fő főnök mindent aláír, akkor azért sikeres a gazdasági szabadságharcunk? Vagy csak harcolunk és nuku szabadság? Gazdaság meg végképp nuku? Gazdagságról meg ne is álmodjunk? Szóval most hogy van ez? Utcára megyünk, büszkén vonulunk, majd bólintunk, hogy igen, ez az! Persze, mi nem erre gondoltunk, nem ezt akartuk, de így is jó. Hajrá! Csókolom, lehetek agymosott? Na jó, azért az nem. És hülyének nézett? Félretéve a pimaszságot, és az értetlenséget. Tudom, hogy nagyon nehéz a helyzet. Azt is tudom, hogy a helyzetnél már csak a kiút megtalálása nehezebb. Mivel mindezekkel tisztában vagyok, bátran kijelentem, hogy ezzel az esztelen kapkodással sosem találjuk meg a megnyugtató kiutat. A nadrágszíjat megint húzzák. A kisemberek, ha lehet, még nehezebb helyzetbe kerülnek, mint eddig voltak. Munkahelyek nem teremtődnek, sőt! A legújabb hírek szerint a közszférában hatalmas elbocsátások kezdődtek, és még soha ennyi cég nem dőlt be hazánkban, mint a tavalyi évben. Az energia árak az egekben, az üzemanyag árakról nem beszélve. A forint gyengülő pályán. Az életünk nem különben. Ha azt mondom  kilátástalannak tűnik a helyzet, gondolom nem állok messze az igazságtól. Itt már az igazság is kilátástalan helyzetben van. És ennek ellenére találtak négyszázezer embert, aki hisz, aki bízik, aki jónak látja azt, ami felé robogunk. Hát kedves Pali bátyám! Mit tudok erre mondani. Remélem, nekik lesz igazuk, mert ők valami csoda folytán már látják a fényt az alagút végén.

Kézcsókom Margit néninek!

A Zsoci átakarta váltani a devizahitelét vietnámi dongra. Úgy tervezte, mivel az olcsóbb, mint a mongol tugrik, jobban jár majd. De aztán rájött, hogy a forintnál mindkettő jóval erősebb, így megmaradt megsegítésre váró devizahitelesnek. Egy vietnámi dong öt forint, egy mongol tugrik viszont két és fél dong. Vagyis ha dongolja a tugrikot, elég szarul jár. Mondjuk úgy is szarul jár, ha megmentésre vár, de az már más kérdés.