Negyedik rész

Nos, a nyolcadik színben Ádám, Keplerként, Prágában, a császári udvarban, viszonylag jó színben van. Csillagász, a császár kedveli, és bár igaz, hogy pénzt keveset kap tőle, mert a kincstár elég szűkös állapotú, de azért a csillagjóslásokból összejön némi mellékes, amit mérsékelten hű asszonykája, Éva, de most Müller Borbála leánykori névvel, nem mellékesen rögvest bezsebel. Ám az orgiázó római Éva-Júlia nagy lépést tett a monogámia felé, férjét most már nem fűvel-fával csalja, hanem csak fűvel, ráadásul azt is nagy lelkiismeret-furdalások közepette teszi. Ezen relatív erkölcsösségével szinte példát mutat bizonyos asszonykáknak.. de nem írom ide, hogy melyik országban, különben majdnem mindegyikben!

A csillagokból való jóslás bármilyen témájú jóslatra alkalmas, és lényegesen becsületesebb azon Hungarian jósok jóslatainál, akik 1. légből vett, vagy 2. hasból szedett adatokból jósolnak, esetleg 3. a jósláshoz államköltségen tett külföldi utazásaik-mulatozásaik során szedett számokat hoznak haza, persze, csak azokat, melyek érdek-teóriájukba jól beilleszthetőek, utóbbi esetben a nép szájtátva ámul-bámul: hű, Frincfrancfrankországban így van az úgy? /Nincs úgy, - de mit tudja azt a nép?/

Persze, a csillagjóslás is sarlatánság, de valójában famulusa /Lucifer/ készíti. Ádám-Kepler, a csillagda tudományos igazgatója, aki e minőségében a famulus főnöke, csak aláírja, saját nevével fémjelzi. Nos, ahogy szokás kisvilágban, nagyvilágban..

Ám Ádám-Kepler mégsem érzi jól magát, lehangoltságában borozni kezd, amit mindjárt meg is indokol: "E törpe korban így kell lelkesülni / És elszakadni mocskoló porától." Nos, én nem osztom e nézetét, hiszen, ha definíciót adnák arról, hogy mi a "törpe kor", akkor minden nép végigihatná történelmét. Egyébként végig is issza, - de mi a fenének kell hozzá indokolás? Az én ízlésem más, extravagáns: szerintem a törpe korban NEM kell lelkesülni. Én sem lelkesedem, legfeljebb megértem, ha az a sok törpe, érdekből, lelkesedést színlel. /Azért egy liter borocskát megiszok, de nem naponta, hanem egy hét alatt./

A beborozott Ádám valóság-álmában újabb valóság-álomba megy át, de mivel álma, meg a valóság egyaránt valóság, ennek nincs realitásjelentősége. Ott találja magát, Dantonként, a nép kedveltjeként, barátjaként, a Nagy Francia Forradalomban, mezítlábas győzelmek, lehulló arisztokratafejek, villanó nyaktilók honában. Itt Évákban még válogathat is, hiszen kettő van ugyanabból: a glóriás arisztokrata-Éva, meg a népleány pór-Éva. Dantonnak a pór-Évát kellene megszeretnie, mint a Nép Barátjának, de - olykor ilyen kiszámíthatatlan a szerelem! - a fehér bőrű, elegánsan viselkedő arisztokrata-Évába szeret bele. Sőt! Meg akarja őt menteni a guillotine-tól.

Nagy kérdés, hogy én mennyire díjaztam volna azt, amit a pór-Éva tett. A szép, de indulatos pórnő ugyanis megkívánta Dantont, mint férfit, és hozott neki ajándékba egy levágott fejet, állítólag összeesküvőét, de a fej, a test többi része nélkül, erről képtelen volt már nyilatkozni. Előzőleg egy sans-culotte leszúrta a guillotine mellett álldogáló, sorsára váró arisztokrata Évát, így mentvén meg őt attól, hogy a pór-Éva kikaparja mindkét szemét, mint vetélytársának.

Sok mentőkörülményt találok ugyan a pór-Éva tette mellett, mégsem tudom, hogy szívesen venném-e, ha nőm levágott emberfejekkel szaladgálna ide-oda. Nos, azért ne értsenek félre: rajongok a Nagy Francia Forradalomért, akárcsak Petőfi tette!

Egyébként Ádám-Dantont is lefejezték volna, mint Dantonnal történt, ha Lucifer nem menti őt vissza a prágai császári udvarba, csillagásznak. Az álomból ébredő Ádám-Kepler-Danton ott azután megmutatta emberi nagyságát, ami annyira nem jellemző népekre, országokra /egyikre különösen, de nem írom ide, hogy melyikre, mert utálom a személyeskedést!/, amikor így értékelte a történteket:

"Vak, aki Isten szikráját nem érti, / Ha vérrel és sárral volt is befenve."

Kissé /vagy nagyon is?/ kétlem, hogy az illetékesek az akkori "franciaországi eseményeket" Isten szikrájának minősítenék manapság, szerintem inkább csak a "vérrel és sárral" való befenést emlegetnék. Sőt! A rajta levő véren-sáron kívül jó adagot még rákennének!

A prágai színben egyébként ezt követően már nem sok érdekes történik, kivéve, hogy megtudjuk: Ádám-Kepler, a csillagász, akit tudósnak hittünk, dehogy tudós! Bevallja, méghozzá kedvenc tanítványának, hogy lényegében semmit sem fog fel. Igazi tudós ilyet nem tesz, hanem elegánsan arra célozgat: témájában tudóstársai valójában kis kretén törpék, lényegében semmit sem fognak fel, ezt ő jól látja saját, a Himalája csúcsánál ezerszer magasabb szellemi magaslatáról, - ide hát neki minden pénzt, paripát, fegyvert!

Mára elég ennyi, Olvasóim, holnap majd átmegyünk Madách művében a Nagy Piacgazdaság Álomvalóságába, Ádámmal és Luciferrel. Majd meglátjátok, amit már itt, a mindennapokban is, megláttatok: ott még Luci sem fer!