Rokkant is találhat olykor munkát...

Becenevén Irgumburgum Béni előbb hasznosan haszontalan matróz volt egy hajón. Ha nem jött rá a bolondóra, akkor ugyanis hasznosan három helyett is kirakodott vagy berakodott, de ha rájött, akkor haszontalanként három helyett is verekedett. A vajszívű kapitány ilyenkor felküldte az árbockosárba: csillapodjon le.

A hajó egyszer elsüllyedt, de olyan alaposan, hogy felszínre sem jött többé. Béni úszott, úszott, de egy cápa megkóstolta az egyik lábát. Igaz, a cápa is megismerkedett Béni hosszú késével, és ekkor már erősen bánta, hogy nem késett le hosszan Béni lábáról.

Béni kijutott a partra, ott eljutott a kocsmáig, a kocsmában leitta magát a sárga földig, a sárga földön meglátott egy fekete macskát, odaszólt neki bánatosan-borosan:

-  Gye...gyere ide te szép fe-fe-fekete kuty-kutya!

A cicának, Becsesbajszos Sámuelnek tetszett, hogy kutyának nevezték. Így szólt Bénihez:

-  Segítek rajtad, te sántító ember, aki most a földön fetrengsz! Elhozom ide Abudadu Kaput, a pincsijével. Majd kigondolunk valamit!

Abudadu Kapu nem lehetett közel a pincsikutyusával, mert Bénit már régen kidobták a kocsmából, és énekes koldusként kereste filléreit a piactéren, amikor Sámuel cica megérkezett egy barnabőrű kisfiúval, meg egy háromlábú pincsikutyussal. Megérkezésükre nagy szüksége volt Béninek, aki rumról, meg bumm!-ról szóló danolászásáért sok botütést kapott, fillért viszont keveset, utóbbiakat inkább csak azért: vigye máshová fertelmes hangját.

Kiderült: mindenki elvesztett valamit. Abudadu Kapu apját-anyját és rokonait, a pincsi az egyik lábát, a cica a gazdáját, Béni pedig azt a hetyke matrózjárását, amivel jobb alsó végtagjának épségekor rendelkezett.

Abudadu Kapu a homlokára ütött, mármint a sajátjára. Ez nála az ötlet születésének jele volt. Miként is lehetne az igen sanyarú énekes koldusságot jövedelmezőbb pénzkereséssel felváltani?

Lehetett. A következő napon papírból készült házikóféle került a piac szélére, rajta veres betűkkel, és pocsék helyesírással:

ABUDADU KAPU csodállatoss Papírcirkussza! Fizess, nézz, tappsolj, utána meg hozz kolbászt, hurkát, hallat, de még jobb, ha ellőbb hozol!

Abudadu Kapu tizenkétszer végigfutott a piacon, közben mindenféléket kiabált, meg a mindenfélék ellentétét is, mert jobb mindenre gondolni, mint semmire,  -  bár ki tudja?!

A Papírcirkusz valamennyi szereplője kalózruhába öltözött. Sámuel kalózcica ijesztő nyávogására előbb Béni és a pincsi menekült be a papírházikóba, majd Abudadu Kapu teringetté!-ire a cica is ezt tette. Ebből állt a "GYÁVA KALÓZOK" első felvonása. A szájat tátók egy részének nagyon tetszett, ők tapsoltak, a nézők másik része közömbösen ette a kolbászt, hurkát, sült halat, a további része pedig előbb kinézte a kolbászt, hurkát, sült halat eszegetők szájából a finomságokat, majd pedig önkényesen átírta a még el sem kezdődött második felvonást tömegverekedéssé.

Itt jön be a történetbe egy távoli földrész embere. Azon a távoli földrészen egykor sok indián élt, meg sok bölény, de az a földrész most már nem ezeket melengeti az ölén, bár mutatóba még akad belőlük. Az ember, Sziszegő Feketeszmisz a "Gyáva kalózok" első felvonása után háromszor is felkiáltott:

-  Csörgőkígyó, prérikutya! Ki ezt írta, az nem buta! Tévedett az a Dárdarázó Vilmoskörte, aki azt állította: "Színház az egész világ." Nem színház, hanem cirkusz!

Sziszegő Feketeszmisz világhíres filmrendező volt, de egyéb dolgokat is rendezett minden földrészen, fehérnek mondott kész cirkuszokat, feketén. Még aznap vele ebédelt Abudadu Kapu, valamint a cica, pincsikutya, meg Béni, a lesántult egykori matróz. Még aznap aláírták a szerződést a "GYÁVA KALÓZOK" filmre-és színdarabra átírására. Az átírást Abudadu Kapu készítette, igen okosan, mert több lett benne, a bumm!, a rum, a véres tőr, a fejbe vágott őr, meg a levetkőző szépséges kalózlány. A "gyáva kalózokról" is kiderült: nem is olyan gyávák, ha meg tudnak szalasztani egy egész hadsereget. Márpedig megszalasztottak, és milyen könnyen, csak annyit kellett kiáltaniuk:

"STATISZTÁK! SEGÉDSZEREPLŐK! NÉPSÉG-KATONASÁG! BÉRFIZETÉS A LÓISTÁLLÓBAN, AKI SZAMÁR, NE ROHANJON ODA!"

(2011)