2011.10.31. 20:59, versiro
LXXX. rész - végre ketten -
Károly, és Vera elmegy Barcelonába picit pihenni. Legalább is ez mondták a gyerekeknek, hogy oda mennek, de valójában Rab szigetére, mentek. Oda, ahol még annoban ingyen kaptak szállást, és ellátást. Ezért határoztak így, mert megtetszett az ottani élet, a tenger a nyugalom, séta a tengeri homokban, az első kellemes, és szerelmetes éjszaki, és a többi, ami a szigeten volt.
Károly, és Vera visszamentek ahhoz a Panzióhoz, ahol megszálltak. Amióta onnét kijöttek szinte elválaszthatatlan pár voltak. A tulajdonos megismerte Verát, és Károlyt és nagyörömmel fogadta őket. Azt tengerre néző szobát adta oda, amibe akkor laktak.
Végre ketten vannak senki nem, zavarja őket, senkihez nem kell igazodni, csak önmagukhoz. Este, a nyugodt volt a tenger, kellemes csendes szél fújdogált, a homokos parton csak Ők ketten sétáltak, kéz a kézben, lassan, mint a szerelmesek.
Kari megállt, és leveti a ruháját. Egy kisebb sziklára teszi.
- Mit akarsz tenni, miért vetkőztél le? – kérdi Vera
- Először kicsit sétálok a tenger felé, majd megyek úszni. – feleli Kari.
- Meglátnak?
- Ki? – mosolyogva kérdi Károly Verát.
Várj, állj meg!
Vera is levette ruháit, és elindul Kari felé. Kari egy váratlan fordulattal megdönti Verát, és a homokra teszi a nő csodálatos fiatal testét. Megcsókolja, hosszan, közben a tenger simogató hullámai éri a testüket. Erre még jobban lázba jönnek, és sokáig a homokparton szeretkeznek. Ahogy a tengerhullámai gyorsabbak voltak, úgy Kari aktusai is gyorsabbak voltak. Végül elfáradva azon vették észre magukat, hogy már a homokpart széltől egy méterrel beljebb voltak a tengerben. Vera ébred fel elsőként, és meglepődve vette észre a változást.
- Kari, szerelmem ébredj, mert ha itt maradunk, akkor bevisz Minket a tenger.
- Hű az áldóját, ez pompás volt, Verám, jól csináltuk.
- Bizony, Drágám nagyon kellemes éjszakánk volt itt a szabad ég alatt.
Kicsit, még úsztak az Adriában, utána kisétáltak a ruháikhoz. Felvették. Úgy néztek ki, mint ha eláztak volna, de most ezt nem érdekelte Őket. Visszamentek a Panzióba.
Megreggeliztek, és kiültek a kertbe, és hallgatták a madarak csiripelését, és a tenger hullámainak csendes morajlását.
Itthon:
Napi elfoglaltság után, a fiatalok a Gánti művelődési házban egy színházi előadást néztek végig.
Haza tértek, Amália elővette a hűtőből a vacsorát, meg melegítette, és tálalta.
- Vacsora Péter, gyere, már tálaltam!
- Jó, egy perc, és megyek, mindjárt végzek.
- Mit csinálsz már megint?
- Kicserélem az izzót a kocsiba, mer kiégett.
- Nem ér rá holnap.
- Nem, de két perc, és ott vagyok. – felelte Péter.
Megvacsoráztak.
Amália leszedi az evőeszközöket, a tányérokat mosogató felé megy, és megbotlik. Péter félúton elkapja, hogy el ne essen.
- Látod, milyen jó, hogy itt voltam.
- Igen, különben anyáztam volna, ahogy Ti mondjátok. – feleli Amália
- Meg se köszönted, Te bestia!
- A lány átöleli Péter nyakát, és hosszan megcsókolja. Köszönöm.
- Így már más, elfogadom.
- Péter mondanék valamit, ha nem baj.
- Hallgatlak, Kedvesem.
- Nekem nem tetszik János, olyan más típusú, olyan sunyi. Nem tiszta alak. Más, mint az Apósom.
- Az, ki?
- Te bolond hát az Apukád!
Lány, a konyharuhát Péterhez vágja, és nevet egyet.
- Oké, csak vicceltem, igen más, mint az Apám, de ennek ellenére összedolgoztak. Befogja Amália szemét, majd szép lassan felemeli, és elindul.
-
- Hová viszel?
- Titok
Beviszi a hálószobába, leteszi az ágyra, levetkőzteti, és csodálja, finom testét, csókolgassa, majd Ő is levetkőzik, és reggelik szeretkeznek.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum