2011.02.01. 10:48, S. Szabó István
Az asszony jó két óra elteltével került elő a fürdőszobából. Ideges volt, mert hosszú évek óta most először fordult vele elő, hogy férje – Mikor vagy már kész! Ez nem igaz, hogy órákig kell rád várni! Siess már, mert elkésünk! – monológjai elmaradtak. Odabent arra gondolt, szinte bebeszélte magának, miközben arcát púderezte, hogy élete értelmének biztos, hogy van valakije, és vele cseveg telefonon, míg ő szépítkezik. Legnagyobb meglepetésére a férfi a gardróbszekrény előtt, fehér ingben, egy szál alsógatyában, a fotelban ücsörgött.
- Te még nem vagy kész? – nézett rá csodálkozva. – Igyekezz, mert elkésünk!
- Nincs egy rongyom sem, amit felvehetnék – dörmögte a férfi az orra alatt.
- Mi van? – hökkent meg az asszony.
- Mondom, nincs egy rongyom sem, amit felvehetnék – ismételte az ember, és unott arccal egy újságot lapozgatott.
- Te teljesen meg vagy zavarodva? – kérdezte a nő, és a szekrényhez lépett. – Itt szórakozol, amikor anyuék várnak. Vedd fel a szürkét – dobta ágyra az öltönyt.
- Hogy venném már fel a szürkét – mondta a férfi –, amikor a Kótainak pont ilyen van!
- De ma nem találkozunk a Kótaival!
- És ha mégis? – nézett az ember ártatlan arccal. – Mondjuk, jön velünk szemben az utcán.
- Nem jöhet velünk szemben az utcán, mert kocsival megyünk! – mondta az asszony. – De rendben van fiacskám, legyen neked igazad! Lehet, hogy mégis szembe jön velünk, mondjuk, egy másik autóval, amiben nyaktól felfelé látszik! Úgyhogy, vedd fel a sötétkéket!
- Hogy venném már fel a sötétkéket! – fortyant fel az ember. – Amikor tisztára úgy néz ki, mint a szürke!
Az asszony idegesen túrt bele órákig készült frizurájába. – Hogy nézne már úgy ki, mint a szürke, amikor ez kék, az meg szürke!
- Nem látod te szerencsétlen – magyarázta a férfi –, hogy a reverje pont ugyanolyan! És a gombolása is olyan, meg a zsebe is olyan! Te ostoba! – tette még hozzá idegesen.
- Akkor…, akkor…, vedd fel a zöldet! Olyan biztos, hogy nincs a Kótainak! – üvöltötte az asszony.
- De van! Sőt! Még a Mohosnak is van!
- Ki az a Mohos? – hökkent meg az asszony, mert ilyen nevű kollégáról még életében nem hallott.
- Mit tudom én – vonta meg vállát a férfi, és töltött magának egy pohár konyakot.
- Akkor honnan tudod, hogy van neki?
- A Kótai mondta – felelte az ember. – Azt mondta, együtt vették a Mohossal.
- Te tiszta hülye vagy! Tudod mit…, - csuklott el a nő hangja – vedd fel a barnát!
- Hahahaha! – röhögött artikulátlan hangon a férj. – A barnát! Meg vagy te húzatva! Hogy mennék már tíz éves öltönyben! Egyébként is, elavult a szabása.
Az asszony remegő kézzel italt töltött magának. Megpróbált megnyugodni. – Most pont ez a divat – jelentette ki határozottan. – Különben is, a múltkor azt mondtad, ez a legkényelmesebb.
- És nadrág van hozzá – sóhajtott az ember.
- Hát mi lenne hozzá te féleszű! – sikkantott fel a nő, és azt hitte, menten infarktust kap. – Szoknya?
- Miért? A skótok is szoknyában járnak.
- De te nem vagy skót! Te hülye vagy! Te…, te egy balf…! – elharapta a mondat végét. - Ne idegesíts már, hanem öltözz! – hadarta néhány másodperc szünet után.
- Hát miért nem érted meg - kulcsolta össze kezeit a férj -, hogy nincs egy rongyom sem, amit felvehetnék!
- Nekem sincs, vedd tudomásul – kiabálta az asszony, és elsírta magát.
- De te holnap mész, és veszel magadnak, azt mondtad!
- Nem veszek! – rikácsolta a nő. - Semmit sem veszek, de öltözz már, a kutya úr Istenit! Öltözz már, mert elkésünk!
- Mit mondtál szívem? – kérdezte a férfi, és átölelte zokogó feleségét.
- Hogy öltözz már – hüppögte az asszony.
- Előtte mit mondtál? – kérdezte az ember, és megsimogatta a nő arcát.
- Hogy semmit sem veszek, csak öltözz már!
- Hát miért nem ezzel kezdted kedvesem! – vált szeretetteljessé a férfi hangja. – Öt perc, és mehetünk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Nagyon tetszett ez a megfordított helyzet!
Gratulálok!