Rutinosnak számított, így 2600 ugrás után minden mozdulat. Semmi nem csúszhatott el, az idegek mégis feszültek mint a meghajtott íj, csak meg kellett volna érinteni és peng a szál. Zubogó szél balett-táncolta a hevederes -nem keményített tüllszoknyával-, várakozókat. Mindenkit ellenőrzött, olyan atyaian. Aztán három, kettő, egy, ugrás!  
- Nem izgulni! Puffanjatok akár rövidre nyírt pubiként feneketekre, csak épségben érjetek földet, ahogy tanítottam.
Egyenként vetették magukat a semmibe a kalandorok, hogy egy pillanatig úgy tűnt, mintha felfelé ugrottak volna, majd néhány másodpercnyi repülés után -sörények és felszerelés borzolást követően-, nyíltak egymás után a nagy pipacsok és szólt a zene a fülükben, amit csak ilyenkor hall az ember, amikor repül is meg nem is.
Az öreg -ahogy maguk között nevezték-, százszor is elismételte.
- Ma repülni fogok!
Mintha nem tette volna meg, korábban már több ezerszer, a játékmackó külsejű oktató, aki a gépen akár ha vassal töltötték volna, olyan ellenállhatatlanul ugrott az őt vonzó Föld nevű mágnes felé és repült.
- De ma repülni fogok!
Mondta el még nagyon sokszor, csillogott az öröme. Valami olyasfélét érzett, mint egészen fiatalon a tánc és illemtan órákon, amikor a tangó, szamba, rumbát és csa-csa-csa –valamint, ki tudja milyen egyéb nevű, kihalófélben levő táncok-, közben partnernőjét dereka alatt megemelve, vízszintesen pörgette. Repülni fog!
- Pajtás! - szólt hátra a pilóta - ideje lenne ugrani - ez nem roncsderby, vagy távgyalogló verseny. Egy órát is baktathatsz a cuccal a többiek után, úgy lemaradtál! Pontot már biztosan nem szerzel célba ugrással.
- Nem baj főnök, repülök, tartsd a gépet, már ugrom is!
Valami nagyot csattant, aztán -a szeme sarkából-, a pilóta annyit látott, hogy az oktató mint egy delfin, aki magasba dobja magát a vízből, kirepül, mintha szárnyakat növesztett volna.
Álomszuszék volt, jó pilóta, de nem elsőosztályú, túl sok mindent nem vett észre.
- Pajtás menj az utastérbe, zárd be az ajtót, rettenetesen megbontja a gép egyensúlyát. Szeretnék megfordulni, hogy ezeket a megszállott szárnyatlan röppencseket begyűjtsem alkalomadtán.
- Aha, főnök! Itt muszáj lesz quaddal érte jönni, olyan iszonyatosan lemaradt. Nem jellemző rá... Baj van, kiugrott!
- Ki ugrott ki? Úgy tudom, hogy mindenki, nem?
- Ott lebeg! Döntse egy kicsit jobbra a gépet!
- Őrület, mit csinált ez a marha!
- Leszedte a felszerelést, ejtőernyő nélkül ugrott ki!
- Kapaszkodj!
Sosem repült még így, olyan lett a fejük, mintha az arcuk egy kilőtt rakéta utáni lökhajtás lenne. Szemeik is kidagadtak és a pilóta füle, talán egy denevérhez hasonlított a legjobban. Fordulás után egyenesbe hozta a gépet. Ilyent még nem látott. A zuhanó oktató belefeküdt a levegőbe és angyalian boldog mosollyal integetett nekik.
- Kapaszkodj, orra buktatom a gépet!
- Ne tegye főnök! Egy másik ugró megmenthetné, de nincs másik ugró, a géppel lehetetlen.
- Vajon miért csinálta, belőtte magát?
- Figyelem, a talajhoz közeledik! Gombolja lefelé magáról a ruháját és zongora billentyű mintázatú nadrág van rajta. El kezd játszani a billentyűkön, valamit mutat.
- Őrület! Tudod, fiatal koromban síugró voltam, tudom milyen repülni. Ez a pacák repül és nem annyit mint egy síugró. Talán így érzi magát a szirti sas zuhanórepülés közben, vagy a bölény, mikor a hétlyukú híd alatt átvágtat.
- Kapitány, már maga is!?
- Bocs, ezt nem lehet másképp nézni, pilóta vagyok, nem egy repülő kutya. Filmezd!
- Uram, azt csinálom és nem csak én. A gépen tudja jól, hogy nem negyven évvel ezelőtti technika van. Mindenhol, mindent filmezünk.
- Oldalra dől, kinyújtja a kezét és még képes elővenni egy mikrofont. Látod? Azt hiszem énekel... Talán jobb lenne, ha becsuknád a szemed.
- Főnök, ezzel a fickóval barátok voltunk, vagyunk és leszünk, akármi történjék.
- Három kilométer magasról nincsenek alternatívák, még akkor sem, ha enyhén ingoványos lent a föld. Becsapódott.
- Igen főnök, jól mondja, becsapódott, becsapta magát. Azt hitte képes repülni, pedig nem.
- Biztos vagy benne, végignézted amit én? Nekem úgy tűnt, nála szebben senki nem repült még szárnyak nélkül. Küldj egy riasztást a földi teheneknek. Most tényleg kapaszkodj meg! Csak az ő kedvéért orra buktatom a gépet és megemelem, majd hazatérünk. A pontos idő 15 óra, 15 perc, 40 másodperc...