A magas, sovány férfi már sokadik órája várakozott a gyéren megvilágított folyosón. Hol a cipője orrát, hol a lassan vánszorgó óramutatót bámulta egykedvűen. A mellette ülő tömzsi kopasz türelmetlenül krihácsolt, majd odaszólt a fülke előtt álló portásnak.

- Maguk aztán tudják húzni az időt!

A portás megrántotta a vállát, és nagyot harapott a kezében lévő szendvicsbe. – Nem én vagyok a behívó! – mondta tele szájjal, és kisujjával az egyik ajtóra bökött. – Ottan tessék reklamálni!

Felpattant ültéből a tömzsi, ideges járkált a folyosón. – Most mondja meg! – állt meg hírtelen a sovány előtt – Két óra! Két rohadt órája, itt rohadok, és még semmi! Most mondja meg!

Mielőtt a sovány megmondhatta volna, a tömzsi tovább robogott. A vécé előtt megfordult, és rohant vissza. – Na! Mit mondtam! Még mindig semmi!

- Kérem a huszonhatos sorszámú ügyfelet, fáradjon be a rendelőbe! – recsegte a hangszóró, majd hosszú sípoló hang következett.

A sovány férfi a kezében lévő cédulára nézett, aztán a hangszóróra, majd az ajtóra, és csak ezután pattant fel ültéből. – Én vagyok az! – mondta büszkén kihúzva magát, majd belépett az ajtón.

- Jó napot kívánok! A huszonhatoska vagyok! – mondta köhögve.

- Zsebkendőbe, ha kérhetném! – szólt az asztal mögött fehér köpenyben helyet foglaló, és vastagkeretes szemüvege mögül tekintetével szinte átfúrta a férfit.

- Nem tudom, jó helyen járok e – kezdte a sovány – én a betegközvetítőt keresem!

- Mi vagyunk a betegközvetítő! Miben lehetünk a szolgálatára? – kérdezte a fehér köpenyes. Közben felállt az asztaltól, és hírtelen a megszeppent férfi mögé lépve, a jéghideg sztetoszkópot a hátának nyomta.

- Juj ez hideg! – ugrott egy kisebbet ijedtében a sovány.  

- Tehát mit óhajt? – kérdezte ismét a köpenyes és beletúrt a férfi hajába.

- Betegállományba szeretnék menni! Tartós betegállományba! – mondta nyomatékkal a sovány.

- Ez lenne a másodállása? – kérdezte a másik, és visszaült az asztal mögé – Foglaljon helyet!

- Hogy tetszett mondani? – kérdezte csodálkozva a sovány, miközben belehuppant az egyik székbe.

- Ugye van a főállása, és a betegállomány lenne a másodállása. Ezt kell megoldanunk, igaz?

- Iiigen! – dadogta a férfi – Persze! Azért jöttem! Szeretnék dolgozni, de úgy, hogy a betegállományra járó kevéske pénzemet is megkapjam! 

- Mert sok kicsi, sokra megy! – nevetett fel a köpenyes, és ujjával játékosan megfenyegette páciensét.

- Ahogy mondani tetszik.

- Tudja, ez a jelszavunk.

- Gratulálok! – udvariaskodott a sovány.

- Mit is mondott! Milyen betegségben szenved? – kérdezte hírtelen az asztal mögött ülő.

- Nem mondtam semmit.

- Szóval, ezt is mi találjuk ki, Igaz?

- Ha lehetne. Mit ajánl?

- Ahogy így elnézem magát – mondta a köpenyes előrehajolva ültében – elég vérszegény. Mit szólna egy tüsszös mandulagyuszihoz, tüdőgyuszival és magas lázzal megspékelve. Na?

- Ez jó, ez tetszik! – mondta izgatottan a sovány – Esetleg egy kis magas vérnyomás! Tetszik tudni, a tódőgyuszi mellé…

- Jó ötlet! – vágott közbe a férfi – Szeretem ha az ügyfeleink kreatívak! Még valami?

- Nem is tudom…

- Na, bátran! – bíztatta őt a másik – Nem kell szégyellnie! Miben szeretne még szenvedni?

- Tudja – felelte a sovány izgatott reménykedéssel – nekem még sosem volt aranyerem!

- Remek! – kiáltott fel örömmel a köpenyes – Micsoda ötlet! Ez a beszéd drága uram! Egy aranyér rendel!

- Ezek után mi a teendőm?

- Szinte semmi! Menjen be dolgozni! Én a saját orvosunkkal felvetetem betegállományba, és a lakására küldök egy pótbeteget.

- És a beteglátogatók?

- Mivel a pótbeteg a maga lakásán, a maga ágyában fekszik, eszük ágába se jut gyanakodni. Ön továbbra is dolgozhat a KFT-ben! A főnöke boldog, hisz magára mindig lehet számítani, hisz sosem beteg. Zsebből-zsebbe kapja a pénzét, a TB pedig átutalja a betegállományra járó összeget, azt a fránya hatvan százalékot.

- Én önök?

- Mi kérem kapunk tíz százalékot! A hatvan százalék tíz százalékát. Így maga a betegsége alatt ötven százalékkal több fizetést kap. Most mondja meg, nem megéri betegnek lenni?

- És mi van, ha rosszabbul leszek?

- MI lenne? A pótbeteg is rosszabbul lesz, ez az összegen nem változtat.

- De én verejtékben úszom, ha lázas vagyok! – makacskodott tovább a sovány.

- A pótbeteg is! – mondta a köpenyes, és türelmetlenül nézett az órájára.

- Félrebeszélek!

- Ő is!

- És mi van, ha ne adj Isten, meghalok?

- Miért nem ezzel kezdte! – kiáltott fel mérgesen a fehér köpenyes – Megkérem fáradjon ki a váróba, és húzzon egy másik számot! Ugyanis a halott közvetítést a másik irodában intézzük.