Szokásos reggeli tevékenységeim között, hátul is körbenézek.. egyszercsak rám köszön valaki...

Kiviszem a kutyámat, akit, néhány körbefutást követően, a háza mellé kötök. Szokásos reggeli tevékenységeim között hátul is körbe nézek, rendben van-e minden? Időnként a szemeteszsák környékén szoktak gondot okozni a szomszéd macskái. Egyszer csak, rám köszön valaki. - Jó napot! Kis Janos vagyok, anyám miatt szeretnék szót váltani önnel.

- Jó napot. miről van szó?

- Állítólag a múlt héten, maga lelocsolta a tüzet amit gyújtott, meg őt is.

- Volt egy kis afférunk, valóban.

- Csütörtökön lehet avart égetni, azt mondták, - csütörtökön reggel.

- Csak hogy, ez nem avar volt, hanem háztartási szemét! Délelőtt hordta a szemetet, a sufniból még a műanyag flakonokat is! A végén meglocsolta fáradt olajjal, és meggyújtotta. Mindezt csütörtökön, déli tizenkettő óra harminckor!

- Mindegy mit éget, nem?

- Nem, nem mindegy! A háztartási szemetet tilos égetni!!! Azt szerda reggelenként zsákban, - ki kell tenni az útra, hogy a szemetesek elvigyék. Anyuka nem ezt teszi, ő mindig éget, amiből már kezd elegem lenni!

- Jó, de akkor is, miért locsolta le?

- Amikor meggyújtotta a tüzet, óriási füst lett! A szokásos északi szél mind, a mi kertünkre nyomta le a füstöt. Amikor a csukott ajtón keresztül a konyhám is megtelt füsttel, akkor azt mondtam elég volt! Kinyitottam a locsolótömlőt, és lelocsoltam a tüzet.

- Mondjuk meg talán a szélnek, hogy máshogy fújjon?

- Mondjuk meg anyukának, hogy háztartási szemetet tilos égetni! Amint odaugrott, kiabált, és visítozott, akkor lett ő is vizes.

- De asszonyom, miért nem beszélik meg a dolgokat? Anyámon mindig látom a stressz-hatást, a feszültséget, lehetne ezt békés úton is rendezni,?

- Sajnos anyuka kommunikáció képtelen - időnként toporzékol, és visítozik, és átdobálja a szemetet!

- Hallod Anyám? Tényleg átdobálod? – kérdi a férfi

Ekkor anyuka kibújt a kőkerítés takarásából, és azt mondta nekem:

- Igenis átdobálom, az a ti fátokról hullott le, az a ti szemetetek! Ha innen lehullik valami, te is átdobhatod!

- Én nem szoktam dobálózni! Micsoda dolog!? Mindenki a saját portáján takarít!!! - De ha már itt van uram, megtenné-e, hogy a mi tetőnkre ráhajló faágat levágja?

- Persze, mindjárt hozom a létrát, és levágom. – mondja János.

- Nem fogod levágni! Nem fogod!- rikoltozik anyuka, - Addig nem fogod, amíg ő le nem vágja a nyírfájuk ágát!

- Ugyan már, ilyenen nem múljon a jó viszony!

- Sajnos annak már régen lőttek! – mondom. - Három éve nem beszélünk egymással, amióta le büdös kurvázott engem, azután meg hamis tanút hozott a bíróságra, aki ott esküdözött, hogy –„Nem mondta!”

- A problémákat akkor hogy oldják meg?- kérdi a férfi.

- Hiába mondom, a kerítést se csinájják meg! – kapar anyuka látva, hogy vesztésre áll. - Még a kutyájuk is átjött tegnap!

- Valóban, mi történik, ha átjön, és megharap valakit? Van önnek felelősség biztosítása? A kerítést is meg lehetne csináltatni! - indítványozza János.

- Igen ! Közösen! – mondja anyuka

- Uram, többször elmondtam már az anyukájának, hogy a ház jobboldali kerítése, az ott lakó tulajdona! Nekem semmi közöm hozzá! Ha  vannak kétségei, a Polgári Törvény könyvben utána lehet nézni! - világosítom fel.

- Pedig láttam, hogy kihúztad a merevítő drótot…! – mondja nekem az anyja.

- Hazugság! – válaszolom. - Semmi közöm a kerítésetekhez!  

- Kizárólag az Önök tulajdona, és az önök költsége! – mondom Jánosnak. - A kutya pedig nem szokott átmenni! Nézzen oda uram, reggeltől estig állandóan meg van kötve! Elengedni pedig, csak akkor szoktam, ha én is az udvaron tartózkodom!

A nő lehajol, és felrántja a drótkerítés alját: - Hát itt sincs merevítő, innen is kivette valaki!

- A kerítésgrót, mint maga a ház, az ötvenes évek elején készült, - megette már az idő, - előbb utóbb ki kell cserélni! – ő is látja...

- Megveszem és megcsinálom! – mondja János

- Nem fogod! Nem fogod! - kiabál megint az anyja.

A férfi tudja, hogy anyuka nehéz eset,  búcsúzóul elnézést kér.

Én pedig köszönetet mondok a jó szándékért, a "diplomáciai közvetítésért”

Az eset után elgondolkodtam a tényeken:

Általában a családi ház bejáratával szemben az árnyékos kerti részen épül ki kerti sütő, tűzrakó hely.

Ettől eltérően, a bejárattól igen messze, a ház háta mögött, ahol a háznak nincsen hátsó kijárata sem, miért épül tűzrakó hely?

A válasz kézenfekvő: Ott üldögélve, nagyszerűen hallhatók a szomszéd házban folyó beszélgetések, tisztán érthetők, még az utcai szobában elhangzó szavak is.  A nnak a  háznak ugyanis, van hátsó kijárata, hátsó terasza, a nyári szellőzések kapcsán pedig nyitva ajtó, ablak… (ez a mi házunk)

Az előző tulajdonos így jellemezte ezeket az embereket:  „folyton leskelődtek, folyton hallgatóztak, és hetenként feljelentettek minket, hol ezért, hol azért”