BENCE:      Ezt nem hiszem el! Egyezzünk meg! Ketten kereszteztük volna egymás útját. Te az enyém, én a tiéd.

DÓRA:        Legyen. Nem bánom. Méltányos ajánlat. Tévedtem veled kapcsolatban.

BENCE:      Igen?

DÓRA:        Igen.

BENCE:      S mivel kapcsolatban?

DÓRA:        Nem vagy olyan, mint a többi fiú.

BENCE:      Akkor már nem csak bunkó vagyok.

DÓRA:        Jaj de kegyetlen vagy! Nem erre gondoltam.

BENCE:      Hát akkor?

DÓRA:        Azt hiszem mindent egybevetve nem is vagy te annyira bunkó, csak…

BENCE:      …csak…

DÓRA:        …csak…

BENCE:      csak… te belém szerettél!

DÓRA:        Ugyan! Menj már! Én meg te! Nem! Nem! Nem!

BENCE:      Dehogynem! Te szerelmes vagy.

DÓRA:        Nem igaz. Mindjárt költözhetsz le a földre!

BENCE:      Jó. Csendben maradok. Csak már olyan régen szekáltalak.

DÓRA:        Fél perce?

BENCE:      Most mit tegyek? Lételemem.

DÓRA:        Tudod mit! Aludjunk.

BENCE:      Aludni? Te tudsz aludni ezek után?

DÓRA:        Egész könnyedén.

BENCE:      Egyébként szerintem te sem vagy annyira okoskodó! Csak belém szerettél és így próbáltad leplezni az érzelmeidet.

DÓRA:        Oh Istenem! Ez, ez, ez szánalmas. Nem tudok mást mondani. Tényleg aludjunk! De villámgyorsan.

BENCE:      Húha! Hát jó. Aludjunk. Szerelmes, teliholdas jó éjszakát.

DÓRA:        Neked rémálmokkal telit.

BENCE:      Köszönöm a jó kívánságokat.

DÓRA:        Szívesen.

BENCE:      Te aztán tényleg egy érdekes nő vagy. Komolyan mondom…(kis szünet) Hát elaludt. Na mindegy. Vajon tényleg belém szeretett? Vagy nem? Vagy… Jézusom! Én szerettem belé. Ez váratlan fordulat. Roppant váratlan. Bár miért ne lehetne. Okos, legalább is annak tűnik, szép is, tökéletes. De ha ő is, meg én is, akkor ez szerelem. Vagy csak képzelődök? Ez abszurd. De azért szép. Na jó. Jobb lesz, ha ezen nem itt és nem most gondolkodom. Bár kitudja. Lehet, hogy még össze is jöhetne valami. Áhh! Ugyan már! Nem is ismerem! Azt sem tudom, hogy ki ő. Vagy mégis? Agybaj! Ez egy agybaj! Nők! Csak összezavarnak engem. Mintha mindet erre szerződtették volna. Dóri, anya. Illetve őt most ne keverjük ide. Elég egy nő is. De ha tetszem is neki, annak is csak egy módja van, hogy megtudjam. Holnap reggel! Holnap reggel meg kell tudnom. De hogyan? Kérdezzek rá? Nem, nem. Az túl morbid. Ki fogom puhatolni. Csak még azt nem tudom hogyan. De valami majd csak eszembe fog jutni a megfelelő pillanatban. Legalább is remélem. Elvégre csak egy lány. Csak egy lány! Végül is, minden lány, csak egy lány. Vagy nem? Kezdek összezavarodni. Jobb lesz, ha elalszom, mert ebbe beleörülök. (Csend lesz. Néhány másodperc múltán elkezd hajnalodni. Dóri nyújtózkodik és orrba vágja a fiút.)

DÓRA:        Bocsi! Bocsi! Bocsi! Nem direkt volt! Bocs! Nagyon fájt?

BENCE:      Nem, nem. Csak nem vagyok hozzászokva, hogy reggel orrba vágnak.

DÓRA:        Nem direkt volt. Tényleg bocsáss meg.

BENCE:      Felejtsük el! Te mindig így kelsz fel? Mármint ilyen tíz méteres körben mindenki likvidálva van?

DÓRA:        Általában igen. De nem nagyon kell senkit likvidálni a tíz méteres körzetemből.

BENCE:      Frappáns válasz.

DÓRA:        Látom, már pörög az agyad. Vond le a következtetéseidet!

BENCE:      Miket feltételezel rólam?

DÓRA:        Én? Semmit! Csak a tényeket.

BENCE:      Miféle tényeket?

DÓRA:        Számomra már egy nyitott könyv vagy.

BENCE:      Igazán?

DÓRA:        Bizony, bizony.

BENCE:      Jó. Akkor kérdezek. Például…ööö… mi a kedvenc színem?

DÓRA:        Szerintem a zöld.

BENCE:      Ezt meg honnan tudtad?

DÓRA:        Szóval eltaláltam. De jó vagyok!

BENCE:      Honnan tudtad?

DÓRA:        Sugallta az aurád.

BENCE:      Igen? Ezt én is meg tudom ám mondani!

DÓRA:        Na! Mi a kedvenc színem?

BENCE:      A rózsaszín.

DÓRA:        Ez nem sikerült.

BENCE:      Pedig az aurád ezt sugallta!

DÓRA:        Akkor ezt még gyakorolnod kell.

BENCE:      Sértegetsz?

DÓRA:        Én?

BENCE:      Igen, te!

DÓRA:        Eszemben sincs. Ki tudja mennyi időt kell még eltöltenünk itt. Nem szeretnék haragban lenni. S meg szeretném köszönni még egyszer a tegnap estét.

BENCE:      Melyik részét?

DÓRA:        A beteges részt.

BENCE:      Szívesen. Mindenki ezt tette volna.

DÓRA:        De nem mindenki volt ott. Csak te. Úgyhogy köszönöm. (megpuszilja a fiút)

BENCE:      Húha!

DÓRA:        Csak a köszönetem jele volt!

BENCE:      Gondoltam. (kínos csend) Hú…őőőő…hát…

DÓRA:        …nos…bemegyek a fürdőbe, és rendbe hozom magam.

BENCE:      Jó, menj csak. (Dóri bemegy a fürdőbe, becsukja az ajtót. Vízcsobogás.) Azta! Hogy lehetettem ennyire ostoba? A köszönet jele volt? Miért nem csókoltam meg? Miért nem? Mert egy ostoba, béna gyerek vagyok. Milyen alkalmat szalasztottam el! Most hogyan mondjam el neki? Először is meg kellene nyugodnom, mert így nem fog menni. Mondok neki valami szépet, aztán, aztán, aztán… Aj! Majd lesz valahogy. (Eláll a csobogás.) Óóó! Jön. Nyugalom Bence! Szedd össze magad. (Néhány másodperc után kinyílik az ajtó és kijön a lány.)

DÓRA:        Ez jól esett! Mi történt? Valami baj van?

BENCE:      Mi? Tessék? Baj? Miféle baj?

DÓRA:        Nem tudom. Csak úgy állsz ott, mint aki még nem látott fehér embert, bár a mi helyzetünkben inkább az lenne a helyes, hogy aki látott embert. Hm?

BENCE:      Ja, ja, semmi. Csak elgondolkodtam.

DÓRA:        Értem.

BENCE:      Dóra!

DÓRA:        Igen, Bence?

BENCE:      Ööö…Dóra…nos…ööö…van meleg víz?

DÓRA:        Igen, van. De Bence…

BENCE:      Igen?

DÓRA:        Biztos, hogy nincs semmi baj? Mármint ez nem ilyen zavarba ejtő kérdés, vagy mégis?

BENCE:      Miből gondolod, hogy zavarban vagyok?

DÓRA:        Vörös az arcod.

BENCE:      Melegségi betegség. Mármint, ha meleg van, akkor beteg vagyok. Szóval kipirosodik az arcom.

DÓRA:        Így már minden világos. De ha mégis lenne valami…

BENCE:      De nincs.

DÓRA:        Akkor jó.

BENCE:      Illetve van. Vagyis nincs. Szóval tulajdonképpen van, de még sincsen. Érted te ezt?

DÓRA:        Nem.

BENCE:      Ebből már nem tudok kijönni.

DÓRA:        Hát nem. Szóval.

BENCE:      Huhh! Adj egy pillanatot, összeszedem a gondolataimat.

DÓRA:        Nem mehetek sehova. Én várok.

BENCE:      Hát. Van most ez az egész. Ez a szerencsétlen história.      S azt hiszem, hogy, ne érts félre! Csak ezt akarom mondani. Jó! Nem húzom tovább, mert úgysem tudnék semmit kinyögni! Beléd szerettem! Huh! Csak kimondtam.

DÓRA:        Húha! Most megleptél.

BENCE:      Tudtam, tudtam, annyira tudtam. Jó, semmi. Nevess ki, aztán éljünk tovább.

DÓRA:        Már miért nevetnélek ki? Bevallottad az érzéseid. Ami egy hatalmas dolog a számomra. Főleg egy fiú részéről. Általában ti nem vagytok olyan érzelgősek. Nagyon nagyra tartom az előbbi mondatod!

BENCE:      De te nem érzel semmit.

DÓRA:        Még csak ezt sem mondanám.

BENCE:      Szóval érzel valamit? A hasfájáson kívül?

DÓRA:        Most nem fáj a hasam. De a válaszom igen. Érzek. Valamit érzek irántad. S több, mint barátság.

BENCE:      Megleptél. Most megleptél. Tegnap én csak viccből mondogattam.

DÓRA:        Pedig már akkor is igaz volt.

BENCE:      Szóval már megint kitaláltam mire gondoltál.

DÓRA:        Na!

BENCE:      Jó, bocs! De rettentően zavarban vagyok.

DÓRA:        Hát igen. Nem mindennapi helyzet.

BENCE:      Hát nem. Na és a puszi?

DÓRA:        Nem tudom. Talán célzásnak szántam, talán csak a megköszönés volt. Ezt nem tudom neked megmondani. Néha olyanokat teszünk, amire nincs magyarázat. De jól esett, s nem bántam meg.

BENCE:      Én sem.

DÓRA:        Akkor jó. (Bence megcsókolja Dórát.) Húha! Ez mi volt?

BENCE:      Nem tudom. Talán célzás, talán köszönet. De jól esett.

DÓRA:        (arrébb megy a lány) Nem tudom.

BENCE:      Mit nem tudsz?

DÓRA:        Nem tudom, hogy ezt szabad-e.

BENCE:      Miért ne szabadna?

DÓRA:        Egy szerelemhez több kell. Másfél nap nem elég.

BENCE:      Nekem igen.

DÓRA:        De nekem nem. Illetve nem tudom. Nem tudom, mit érzek.

BENCE:      Ezt nem tudhatom helyetted. De miért ne szabadna? Hiszel a szerelem első látásban?

DÓRA:        Igen, hiszek.

BENCE:      Akkor meg? Mi a baj?

DÓRA:        Nem tudom.

BENCE:      Próbáljuk meg!

DÓRA:        S ha néhány másodperc múlva ránk törik az ajtót, és soha többé nem találkozunk?

BENCE:      S ha nem törik ránk az ajtót?

DÓRA:        De ha mégis?

BENCE:      Jaj, Dóri! Valld be! Csak egy gyenge pillanatod volt. Mond meg, hogy nem is tetszem neked, és akkor megkíméljük egymást.

DÓRA:        Adj egy kis időt!

BENCE:      Felőlem! S mégis mit akarsz, mit tegyek? Zárkózzam be a fürdőbe? Vagy aludjak vissza?

DÓRA:        Most, miért vagy velem ilyen? Bár megértelek. De nem kell duzzogni! Csak egyelőre ne legyenek csókok.

BENCE:      Ha akarod! Tőlem.

DÓRA:        Most megsértődtél!

BENCE:      Nem sértődtem meg.

DÓRA:        De. Te megsértődtél.

BENCE:      (indulatosan) Most veszekedni akarsz?

DÓRA:        Nem. Eszembe sem jutott.

BENCE:      Akkor légy szíves ne is veszekedj!

DÓRA:        Te vagy az, aki veszekedsz. Én csak időt kértem.

BENCE:      Megkaptad, nem?

DÓRA:        Nem úgy érzem.

BENCE:      Akkor rosszul érzed.

DÓRA:        Nem hiszem. Te türelmetlen vagy. Egy lány nem olyan, mint egy fiú. Bocsáss meg, hogy ilyen ostoba liba vagyok. De ez van! Nem tudok mit tenni!

BENCE:      Könyörgöm, ne kezdj el hisztizni! Semmi okod rá.

DÓRA:        Nem hisztizek.

BENCE:      Tényleg?

DÓRA:        Tényleg. De azt hiszem ezt már egyszer eljátszottuk.

BENCE:      El.

DÓRA:        Akkor ne játsszuk el még egyszer. Zárjuk le most!

BENCE:      Jó, zárjuk. Lehet, hogy igazad van. Mi nem illünk össze. Felejts el mindent!

DÓRA:        Ennyi?

BENCE:      Ennyi!

DÓRA:        Igazi férfi vagy!

BENCE:      Te beszélsz?

DÓRA:        Na jó! Ennek semmi értelme.

BENCE:      Rohanj be megint a fürdőbe!

DÓRA:        Nem rohanok!  Rohanj be most te!

BENCE:      Hát…

DÓRA:        Na mi van nagy király? Ezt nem vártad, mi? Emelkedj te is felül magadon!

BENCE:      Emelkedjek felül magamon? Hát ezt meg, hogy érted?

DÓRA:        Ahogy mondtam. Emelkedj felül magadon!

BENCE:      Jó. Lenyugszom.

DÓRA:        És?

BENCE:      Bocsánatot kérek.

DÓRA:        Jól van.

BENCE:      Atyám! Mit tettem? (Dóri mosolyog) Nem kezdtem el ordítozni, meg…meg…

DÓRA:        Bizony, bizony. Azt hiszem, egészen jó fiú vagy. Olyan, amilyet én is szeretnék magam mellett tudni.

BENCE:      Ez most, ez most?

DÓRA:        Zöld a lámpa! (csókolóznak)

BENCE:      Én ennek, hogy örülök.

DÓRA:        Igen, én is.

BENCE:      Na és akkor, hogyan tovább?

DÓRA:        Hát…

BENCE:      …hát…hát… van egy tökéletes ötletem.

DÓRA:        Valóban, s mi az?

BENCE:      Ejtsük meg az első randevút?

DÓRA:        Most?

BENCE:      Miért ne?

DÓRA:        Jó rendben van.

BENCE:      Hát akkor…

DÓRA:        …hát akkor…

BENCE:      …hát akkor…

DÓRA:        …hát akkor…

BENCE:      Belém fagyott a szó.

DÓRA:        Igen, látom. Néma randi. Ilyet még úgysem tapasztaltam.

BENCE:      Látszik, hogy zavarban vagyok?

DÓRA:        Nem, nem, nem, dehogy. Vagyis igen, eléggé.

BENCE:      Fú, ez nagyon rossz. Várj egy picit. Összeszedem magam.

DÓRA:        Ne törődj vele! Én is így vagyok. Csak nem mutatom ki annyira.

BENCE:      Irigyellek.

DÓRA:        Ne tedd!

BENCE:      Valahogy ki kellene innen jutnunk.

DÓRA:        Ez most, hogy jön ide?

BENCE:      Nem tudom. Csak ez jutott eszembe.

DÓRA:        Nem rossz, bár udvarlási szövegnek, kissé gyenge. Remélem lesz jobb is.

BENCE:      Én is. Amúgy nem gondolod, hogy mi már korábban is egymásba habarodtunk, csak nem emlékszünk? Ez egy magyarázat lehet arra, hogy miért vagyunk itt.

DÓRA:        Lehet. De, miért zártuk volna be az ajtót? S hol a kulcs?

BENCE:      Nem tudom. De az tény, hogy valahogy ide kerültünk.

DÓRA:        Lehet, hogy elraboltak minket?

BENCE:      Ki rabolt volna el?

DÓRA:        Akárki. Manapság már tele van az utca emberrablókkal.

BENCE:      Nem hiszem, hogy akkor itt hagytak volna minket. Különben is ezt már egyszer megtárgyaltuk, hogy nem a maffia keze van a dologban.

DÓRA:        Ez igaz! Csak akkor te mondtad.

BENCE:      Ennyit a meredek ötleteimről.

DÓRA:        De akkor mi a magyarázat?

BENCE:      Nem tudom. De kitudja. Lehet, hogy tényleg magunktól jöttünk ide?

DÓRA:        Bármi lehet. Bármi lehet. De történjen is akármi, semmit nem bántam meg.

BENCE:      Fura ezt hallanom. Nem is értem. Mit értesz ez alatt?

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.