10.                                                     

            (Rudolf lakosztálya a Burgban: Mary jön be, Rudolf épp levelet olvas)

RUDOLF                                              Ügyes voltál, Mary lelkem, gratulálok! Sikerült az egész Udvart fellármáznod.

MARY                                      Csodálkozol? Egész Bécs erről beszél…

RUDOLF                                              Annyira, hogy még az apámat is – aki csak levelezni hajlandó velem – kimozdította dohos nyugalmából…Levélben közli  velem: három napot kapok arra, hogy felhagyjak a cédasággal és helyreállítsam a házasságomat a derék Stefániával, különben megvonja az apanázsom…Telitalálat! Jól elevenembe vágott, nem vitás...Így akar illő bárgyúságra szorítani...Sose kívánt többet tőlem, csak, hogy idült házasságban éljek, sok szarvasbikát lőjek és vezényléskor én tudjak a leghangosabban üvölteni – én meg pont ezekben vagyok a leggyengébb...

MARY                          Tudod mit? Szellőztessük ki a fejünk. Sétáljunk egyet a zöldben, hogy megtaláljuk a megoldást.

RUDOLF                                  Bocsáss meg… Nem érzem jól magam…(türelmetlen mozdulatot tesz)

MARY                          Azt hiszed, ilyen könnyen lerázhatsz? Azok után, hogy...                                                                                                                                RUDOLF                                  (segélykérően néz az ajtóra) Tízre iderendeltem a háziorvosomat…Úgyhogy arra kell kérjelek…                                                              MARY                          Majd én meggyógyítalak! (hirtelen mozdulattal ledobja hosszú prémes bundáját: ott áll meztelenül)

RUDOLF                                              Nézd, Mary…

MARY                                      Egy hete még azt mondtad, naphosszat el tudnál gyönyörködni a testemben…Nem ezt mondtad?

RUDOLF                                              Lehetséges…Már nem emlékszem. Túl sok konyakot ittunk akkor este…

MARY                                      (közelebb lép) Ezt nem teheted, szerelmem! Nem küldhetsz csak így el!

(Hirtelen Mitzi jelenik meg: megáll az ajtóban és gúnyosan mosolyog)

MARY                                      Szóval ő neked a doktor?? (kislányosan sírva fakad)

MITZI                                       Adjak zsebkendőt, kis bogár? Kifújni az orrod?

(Mary összehúzza bundáját és sértetten, szipogva kiszalad)

RUDOLF                                              Mitzi?? Te, itt?                                                 MITZI                            Bratfisch elhozott...Úgy látom, rosszkor?  RUDOLF                                  Ellenkezőleg...Megmentettél!     Köszönöm a segítséget.

MITZI                                       Szót se érdemel. (jókora pofont ad Rudolfnak) Ezzel tartoztam neked!

RUDOLF                                              (arcát dörzsöli) Jól érzem, hogy haragszol?

MITZI                                       (lazán) Ugyan, hová gondolsz.

RUDOLF                                              (kis szünet) Tudod, mi lesz most?

MITZI                                       Gondolom, kirúgsz.

RUDOLF                                              Miért tennék ilyet?

MITZI                                       Mert mindent tönkre tettél, ugye tudod? Valóságos katasztrófa, amit tettél...Minek árultad el, ki vagy? Mindig is tudtam: a férfiak gyenge emberek.

RUDOLF                                              Rosszul tettem?

MITZI                                       Már nem vagy az, aki voltál...Én meg megint az vagyok, aki voltam.

(Bratfisch jelenik meg)

BRATFISCH                             A nemjóját!

RUDOLF                                              Isten éltesse az eszed, Bratfisch! Mi lenne velem nélküled?

BRATFISCH                             A fűzfás fütyülőjét a világnak!

RUDOLF                                              Megint valamelyik őshüllő?

BRATFISCH                             (komoran) A felesége.

RUDOLF                                              (Mitzihez) Arra bújj el...(a hátsó ajtóra mutat, Mitzi eltűnik)

(Bratfisch kimegy, Stefánia beviharzik)

STEFÁNIA                                           Őfelségét az ájulás környékezte! A legújabb szajhád...

RUDOLF                                              (egy kézmozdulattal megállítja) Hallgass.

STEFÁNIA                                           Ha a lelkünkben gennyed valami, nem segít a hallgatás!

RUDOLF                                              Ez a te problémád, Steffi.

STEFÁNIA                                           Van egy javaslatom: ne is beszéljünk róla...

RUDOLF                                              Nagyszerű: ne beszéljünk.

STEFÁNIA                                           Csak arról beszéljünk, amiben mindketten egyetértünk.

RUDOLF                                              Attól tartok, ilyen téma nincs is...

STEFÁNIA                                           Ma van a császár születésnapja.

RUDOLF                                              Nyilván ennek örömére írta azt nekem, hogy megvonja az apanázsom...(kis szünet) Mit mondtál az öregnek? Hogy én is ott leszek?

STEFÁNIA                                           A vacsorán együtt kell megjelennünk.

RUDOLF                                              Igaz, valamivel áltatni kell. Hogy ő is áltathassa önmagát...De én kiszállok ebből.

STEFÁNIA                                           Egész megőrültél? Amúgyis felmerült benne a gondolat, hogy kitaszít a trónöröklés rendjéből.

RUDOLF                                              Újabban Ferenc Ferdinándért rajong, a termékenység e monstrumáért, aki egész Európát teleszórná Habsburg-fiókákkal.

STEFÁNIA                                           Mi ketten még keresztülhúzhatjuk a számítását – nem gondolod?

RUDOLF                                              Nem.

STEFÁNIA                                           Idefigyelj, a mi házasságunkat nem az idő rontotta meg.

RUDOLF                                              Hanem?

STEFÁNIA                                           Hirtelen szakadt meg és hirtelen helyreállítható.

RUDOLF                                              Gondolod?

STEFÁNIA                                           Ezt biztosan érzem...Nézd, milyen feszes még rajtam minden! Semmi sem lottyadt.

RUDOLF                                              Jó a fűződ. Meg a halcsontod, szívem.

STEFÁNIA                                           Az arcom elcsigázott, de a testem a két szülés után is fiatal maradt. Nagy a sikerem az udvari bálokon...Mi lenne, ha tényleg megpróbálnánk újra?

RUDOLF                                              Ajánlom inkább Ferenc Ferdinándot. Jobb vadász, mint én.

STEFÁNIA                                           Te beszélsz? A kurváid mellett?? Azt hiszed, nem tudom, hogy tavaly nemi bajod volt?

RUDOLF                                              Gratulálok. Mennyit fizettél az orvosomnak?

STEFÁNIA                                           Nem kötöm az orrodra. (belülről bezárja az ajtót)

RUDOLF                                              Miért zárod be?

STEFÁNIA                                           Hogy egy kicsit magunk lehessünk.

RUDOLF                                              Okosabbat is kitalálhatnál.

STEFÁNIA                                           Holnapután Pulába kell mennünk, tudod.

Felavatni egy zászlóshajót.

RUDOLF                                              Velem?

STEFÁNIA                                           Nincs jogod megtiltani, hogy veled menjek. A protokoll szerint én vagyok az állandó zászlóanya.

RUDOLF                                              Menj a Ferdinánddal. Ő imádja a csatahajókat.

STEFÁNIA                                           Ne tedd magad nevetségessé.

RUDOLF                                              Inkább legyek egyedül nevetséges, mint kettesben veled.

STEFÁNIA                                           Ez az utolsó szavad?

RUDOLF                                              Egyenlőre.

STEFÁNIA                                           Akkor magadra vess!  (kinyitja az ajtót, és teljes erővel becsapva, elrohan. A császár képe leesik a falról)

BRATFISCH                             (bejön, visszarakja a képet) Ezek a nők! Nagyon hasonlítanak egymásra.

RUDOLF                                              Nyugtalanok.

BRATFISCH                             Idegesek, mint a macskák. (kimegy)

MITZI                                       (előjön) Én nem vagyok ideges.

RUDOLF                                              Hogy ki vagy te nekem, még nem tudom. Nem akarok beléd látni, mert félek, magamtól is.

MITZI                                       Nagy gyerek vagy te, kedves!

RUDOLF                                              (megcsókolja Mitzit, közben visszajön Bratfisch)

BRATFISCH                             Az agárfejű.

RUDOLF                                              Ó, hogy az a…!                                                            MITZI                            Én vagyok a hunyó, tudom…(eltűnik hátul)

RUDOLF                                  (tölt valami italt, felhajtja)

BRATFISCH                             Kezdünk ám rosszul kinézni. Tényleg ideje lenne kikocsizni már a zöldbe.

RUDOLF                                              Bratfisch, te hallgatózol? (bevesz valami port, megint iszik) Jól teszed. Arra kérlek, maradj most is a kulcslyuk közelében. Ha valami történne... Hisz’ érted.

BRATFISCH                             (morcosan) Hogy az Istenbe ne! (el)

(Taaffe jön be)

TAAFFE                                              Császári fenség…

RUDOLF                                              Tudom: a határidő.

TAAFFE                                              Tessék?

RUDOLF                                              Letelt. Térden kéne csúsznom az öreg előtt, ha létezni akarok, tudom, tudom.

TAAFFE                                              (bámul) Micsoda?

RUDOLF                                              De nem teszem. Nem követem meg. Várom az ítéletet. Bilincseljenek meg újra.

TAAFFE                                              Bilincset méltóztatott mondani?

RUDOLF                                              Az ott a kezében – az ítélet, ugye?

TAAFFE                                              Csak egy levél őfelségétől. (odaadja)

RUDOLF                                              (mint aki most ébred) Hát, persze...az csak a rossz álom volt. S ez itt a valóság! (átfutja) Mit? Engem küld ki a berlini ünnepségekre? Képviseljem én a Monarchiát? Írjam alá az új államszerződést? Azzal a Vilmossal, a kacskezű Holofernessel? Ráadásul porosz ezredesi egyenruhában? (összegyűri) Pfúj! Ezt kívánja tőlem a derék atya.                 TAAFFE                                              Óriási megtiszteltetés!

RUDOLF                                              Működjek, mint az állam? Rosszabb, mint az álmom. Ott csak főbelőttem magam. De itt úgy érzem majd, mint akit elevenen megnyúznak. (kis szünet, hirtelen vidáman) Mikor indulok?

TAAFFE                                              Azonnal.

RUDOLF                                              Mondja meg őfelségének: megyek.

(Taaffe fejet hajtva el)

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.