| Drámák : Nem vagytok a magatokéi 2. |
Nem vagytok a magatokéi 2.
Jelige: Hegyek 2011.03.22. 06:47
MÁSODIK FELVONÁS
Metróállomás. A színpad jobb oldalán rozoga, félig csukott, vörös kereszttel jelölt ajtó, „ELSŐSEGÉLY” felirattal. Mellette a falon színes reklámok. A hosszú műanyagülés-soron néhány utazó télikabátban várakozik. A másik oldalon egy Budapest térkép metró- és villamoshálózattal
A peron jobbról lassanként megtelik utasokkal. A hangosbemondó tájékoztat a kijáratnál történő jegyellenőrzésről
Csend
Egy szerelvény közeledését érezni, villogó fények. Attila jobbról besétál, majd a színpad szélén, a többi utas előtt átjut a térképhez. Nekidől. A metrószerelvény megáll, minden utas balra távozik, hogy felszálljon. A színpad kiürül, csak Attila marad
ATTILA (keserűen, magában) Bárcsak lenne valaki, aki itt lenne velem!... Tovább küzdenék, ha lenne értelme… De így! (A térképre néz) Nincs rám szüksége senkinek sem. Mindenki elhagyott! Hová menjek? (Szünet) Ó, ha lenne valaki, akinek fontos lennék! De legalább aki embernek néz, és meglátná, hogy én is érek annyit, mint más…
A metrószerelvény elindul. Attila elindul jobbra, a közönségnek magyaráz
ATTILAMert ember vagyok én is! (Magára mutogat) Hiába vagyok mocskos, hiába vannak karistolások a kezemen, ember vagyok! Anyám teste táplált, és bár apám elhagyott, s emiatt nem „normális család”-ban nőttem fel, élek, és a világegyetem része vagyok! (Köhög, rosszul lesz, belekapaszkodik a térkép szélébe. Összeszedi magát, felhúzódzkodik, majd levegő után kapkodva, keserűen) Hány ember nem élhet, én meg itt vagyok a sötétben, a gödör alján… De mégis, miért? Nincs mire fordítanom az életemet, akkor hát miért vagyok itt?
Csend
ATTILA(Jobbra indul dülöngélve) De esküszöm, hogy élni fogok! Élni fogok, mert kell, hogy értelme legyen!
Utasok érkeznek balról, undorodva néznek végig Attilán, aki szembe halad velük. Megszólítja őket
ATTILA Kérem, vigyenek el egy kórházba! (Karját mutatja) Megsebesültem. Nagyon rosszul vagyok…
Az utasok kikerülik, vagy félrelökik. Többen felháborodnak, még a színpad széléről is visszamutogatnak rá. Attila botorkálva újra próbálkozik, akik megállnak, azokhoz is odamegy. Senki sem hajlandó figyelni rá, elküldik. Leül középre, elővesz egy alkoholos üveget, kortyolgatja
Csend
Erzsébet jobbról besétál a színpadra. Nagy irhakabát van rajta. Megáll, nézi a reklámokat
Szirénázó mentőautó hallatszik az utcákról. Újabb utasok érkeznek jobbról, megállnak, várakoznak
Erzsébet a térképhez sétál. Attila feláll, Erzsébethez lép, megfogja a karját
ATTILA (elhaló hangon) Vigyél el egy kórházba!
ERZSÉBET (ocsúdva) Nem vagyok idevalósi!
ATTILA (elengedve Erzsébet karját) Légy szíves, vigyél el egy kórházba!
Erzsébet tanácstalanul maga elé néz, utána Attilára. Megrázza a fejét, majd visszalép a térképhez, tanulmányozza
ATTILA Nagy bajban vagyok.
ERZSÉBET (sajnálkozva) Sajnos nem vihetlek el, tényleg nem vagyok idevalósi.
Attila felhúzza a kabátujját
ATTILA (jobb karját mutatva, alig állva a lábán) Vérzik a kezem.
ERZSÉBET (elszörnyedve a seb láttán) Ó, ez nagyon csúnya!…
Villanó fények, hallatszódik, ahogy a megáll a metró. Erzsébet félreáll az utasok áradata elől. Attilával a színpad szélére lépnek, körülöttük kiürül a peron
ERZSÉBETMi történt veled?
ATTILA (kábultan) Beütöttem…
ERZSÉBET Mibe?
ATTILA Nem fontos… Most már csak te segíthetsz…
Egy-két másodpercig állnak. Hallani, ahogy az utasokat figyelmeztetik az ajtók csukódása miatt, majd a metró ajtaja becsukódik, a szerelvény továbbmegy
ERZSÉBET (megindul jobbra) Láttam egy elsősegélyt idelenn! Gyere!
Attila Erzsébetet csak lassan, dülöngélve követi. A nő visszafordul, Attila ép karját megfogva átvezeti a színpad bal oldalára
ATTILA (megáll, az alkohol miatt furcsán hangsúlyozva mondja) Senki sem akart segíteni. Nagyon köszönöm neked!
ERZSÉBET (karjával húzva a fiút) Jó, jó, na gyere. Mindjárt ott is vagyunk.
ATTILA (újra megáll) Semmi értelme odamenni. (Szétterpeszti a lábát, úgy egyensúlyoz)
ERZSÉBET (megtorpan) Hogyhogy?
ATTILAMár voltam ott többször. Nem akarnak segíteni.
ERZSÉBET (kedvesen) Dehogyis nem. Azt nem tehetik. Az a dolguk, hogy ellássanak. Csak gyere!
Erzsébet határozottan kopog az ajtón, néhány üldögélő utas őket figyeli. Az ajtón Flegma lép ki, Hanyag is kikukucskál
ERZSÉBET (hadarva) Jó napot kívánok! Sürgősen el kellene látni ennek a fiúnak a sebét!
FLEGMA (végigméri a nőt) Már volt itt a fiú, és ocsmány módon viselkedett. Hol szedték össze?
ERZSÉBET (kimérten) A baleset itt, az aluljáróban történhetett! Legyenek szívesek, nézzék meg a sebét!
FLEGMA Hölgyem, nem akarom bántani, de ez a fiú alighanem becsapta Önt.
Attila mérgesen nézi a két elsősegélynyújtót, feléjük iramodik, de Erzsébet visszarántja
HANYAG (megijed) Na, vigye innét! Nem fogja itt összetörni a berendezést! Fenn van két kórház is! Vigye oda!
FLEGMA (higgadtan) Jól ismerjük már őt, higgye el. Kár volt idecipelnie.
ERZSÉBET (könyörögve) Kérem, nézzék meg a karját. Tényleg megsérült!
FLEGMA Már többször idehozták. Mindig ugyanilyen állapotban van. Elegünk van belőle, mert mindig kárt csinál bent, és mindenkit sérteget. Ráadásul csak színlel... (Szünet) Felettünk van a kórház, kérem, vigye fel oda, ha nagyon akarja!
ATTILA (dühöngve, szinte sírva) Na, menjen a tudja hová! (Az öklét rázva) Nem ellátni egy beteget!
Az ajtó becsapódik előttük. Az érkező utazók hitetlenkedve nézik, ahogy Erzsébet elhúzza Attilát a színpad közepe felé. A peron lassan megtelik. Az elsősegélyes ajtó újra kivágódik, és Hanyag hangja hallatszik
HANYAG Fenn van a kórház két utcával arrébb!
Erzsébet gondolkodik, majd Attilához fordul
ERZSÉBET (eltökélten) Gyere, felmegyünk a kórházba.
A fények és a hangok jelzik, hogy újabb szerelvény érkezik. Az utasok egyszerre indulnak balra. Kiürül a színpad
ATTILA (lerogyik az egyik székre, majd összetörten) Várj egy kicsit, hadd pihenjek…
ERZSÉBET El kell látni a sebedet.
ATTILA Igen, tudom. Nem hisznek nekem, mert párszor már tényleg voltam ott, és akkor nem volt komolyabb bajom. Csak ugrattam őket.
A metró elindul, Erzsébet és Attila marad csak az aluljáróban
ERZSÉBET De most tényleg sürgősen látnia kellene téged valakinek, úgyhogy indulnunk kell. (A karjára mutat) Még valami nagyobb baj lesz, ha nem megyünk!
ATTILA (hátradől, majd felfortyanva) Téged nem idegesítettek fel?
ERZSÉBET (nagyot sóhajt, majd tagoltan) De igen, de most az a fontos, hogy ellássák a sebed. (Vizsgálgatja Attila karját) Valami duzzanat is van rajta. Hogy szerezted?
ATTILA (elgondolkozva) Elegem van mindenből. Ebből az egész szar világból. Összevertem magam. Valami fém akármivel. (A közönség felé) Nekem már úgyis mindegy. Tönkrement az életem. Miért ne tettem volna?
ERZSÉBET (fejét rázza, majd két-három másodperc múlva) Dehogyis. Mindig van az embernek újabb lehetősége.
ATTILA Senki se törődik velem. Egy szál magam vagyok, mint az ujjam!
ERZSÉBET Higgy nekem, mindig van kiút.
Csend
ATTILA (leül, majd józanabbul) Sajnos nincs. Ebből szerintem nincs. Újra és újra próbálom, de ugyanott vagyok. Sőt, még mélyebben. Látod? Régebben legalább a parkokban csöveztem, de ennél mélyebbre már nem kerülhetek. (Körbe mutat) Ma utoljára határoztam el, hogy összeszedem magam. De borzalmas volt, hogy senki se látta, hogy segítségre van szükségem…
Csend
ERZSÉBET (ártatlanul) De én itt vagyok most veled, és segíteni szeretnék...
ATTILA (kifakad) De mit tudsz te erről? Jöttök azzal a dumával mindig, hogy mindig van remény, meg a remény hal meg utoljára, de ki az, aki tényleg segít?! Egyedül vagyunk itt hagyva, nem veszed észre? Te is itt vagy tíz percre, aztán meglátod, eltűnsz innen a francba!
Csend
Utasok érkeznek jobbról. Köztük egy társaság, nagy hanggal. Kinevetik Attilát és Erzsébetet. Attila lehajtja a fejét
ATTILA (kurtán) Bocs, te legalább nem küldtél el rögtön, mint a többi.
ERZSÉBET (leguggol mellé) Igazad van. Hosszú távon úgy tűnik, az ember nem tud segíteni. De csak úgy tűnik. Mert ha most eljössz velem a kórházba, akkor már megtettünk egy kis lépést. Hosszútávon pedig egy nagyot. Aztán meg a többi dologra is lesz megoldás.
Attila felpillant. Nagyot sóhajt, utána elmosolyodik
ERZSÉBET (feláll, majd barátságosan) A nevedet nem is tudom. Mi a neved? Én Erzsébet vagyok.
ATTILA Szép név. Én meg Attila.
ERZSÉBET A tied is szép... Na, gyere! Hidd el, minden rendben lesz!
Attila feltápászkodik a földről, majd váratlanul
ATTILA Inkább táncolj velem egy kicsit! (Felkéri Erzsébetet) Olyan egyedül érzem magam!
ERZSÉBET (megrökönyödik) Micsoda? Azonnal indulnunk kell a kórházba! Ne bolondozz!
Attila az érkező utasok szeme láttára egy képzeletbeli nővel keringőzni kezd, valaki meg is botlik a lábában. Körbetáncol. Erzsébet döbbenten nézi. A hangosbemondó felszólítja, hogy a peron szélére ne lépjen
A peron megtelik, fények villannak, érkezik az újabb szerelvény
ERZSÉBET Vigyázz! Gyere vissza!
ATTILA (Erzsébethez) Na, ugye milyen jól megy a tánc?
Kivágódik az elsősegélyes fülke, Flegma néz ki rajta
FLEGMA Még mindig itt vagytok? Ülj le a padra, öcsi, ha már nem mentek a kórházba, aztán nyugi legyen nekem! Nem akarlak a sínek közül összeszedni!
ERZSÉBET (Flegmát nézi, majd elszántan Attilához fordul) Na, jól van, én megyek. Szia!
Erzsébet sietve elindul a térkép mellett a szerelvény felé. A metró megáll. Attila Erzsébet után szalad a színpad szélére, eléugrik, majdnem elesik
ATTILA Jól van, na! Gyere már vissza egy kicsit!
ERZSÉBET Úgy látom, egészen jól vagy, és már nincs szükséged rám. Úgyhogy megyek. (Újra megindul, próbálja kikerülni a fiút)
ATTILA (hirtelen egészen józanul) De szeretnék valamit mondani! (Szünet) Ígérem, fel fogok menni a kórházba. És nem akarok neked sem rosszat, csak arra kérlek, hallgass meg... (Vontatottan) Kérlek szépen!
ERZSÉBET (Erzsébet balra hátrál, majd a színpad széléről) Figyelj, nekem ez így nem jó… Azt hittem, nagyon rosszul vagy, amikor megszólítottál! Minden jót kívánok neked!
Erzsébet balra kimegy, a peron újra üres, hallatszik, ahogy felszólítják az utasokat a beszállásra, a metró elszáguld
Attila szomorúan visszakullog az ülésekhez, leül. Elővesz egy üveget, iszogat. Két gyanús alak megáll a háttérben. Egyszer csak kivágódik az elsősegély ajtaja
FLEGMA (visszaszól a fülkébe) Kell valami a hambira?
HANYAG Ketchup!
FLEGMA Hagyma?
HANYAG Haggy má! Úgyse csajozom ma!
Hanyag röhög bent, Flegma balra kimegy. Hanyag előjön
HANYAG (Attilához) Bár még az is összejöhet! (Vagányul) Csak a szajhák se szeretik a hideg időt, az a baj. Igaz, öcskös?
Attila továbbra is maga elé néz, nem szól. Hanyag rágyújt egy cigire
HANYAG Hidd el, fiam, csak értük érdemes. Meg az átkozott dohányért. Azt meg te is meg tudod keresni. Aztán szívhatsz meg szlapálhatsz kedvedre bármit! (Az italra mutat) Nem ilyen moslékot, mint ez!
Attila lefekszik az üléssorra
Csend
HANYAG (elindul felé) Na-na, öcskös! Ne kezd megint! Kelj fel! Tudod, hogy itt nem szabad heverészni! A rendes népek le akarnak ülni, te meg itt foglalod a helyüket!
Attila felül, Hanyag a térképhez sétál. Újabb utasok érkeznek
Csend
HANYAG (átkiabál) Itt ez a csaj is! Ahelyett, hogy otthon az ágyban lenne a faszijával, itt kínlódott veled! Pedig milyen jó bőr! Meghiszem azt! (Szünet) Én a helyedben ráhajtottam volna!
Hanyag visszasétál, eldobja a cigit, legyint
HANYAGÁ, de mindegy is, nem adják ezek olyan könnyen magukat! Pedig milyen jól kitaláltad! Tényleg nagy trükk: rosszullétet színlelni! Én is kipróbálom majd! (Röhög) De olyannak, mint amilyen te vagy, eddig engedik! Hát, sorry!...
ATTILA (felnéz, a dühtől sápadtan) Most már fogd be a pofád. Nem vagyok kíváncsi rád, nem érted?
HANYAG Jó, jó! Csak most már ne szédítsd az utasokat!
Hanyag végignéz Attilán, rosszallóan megrázza a fejét, majd visszamegy az elsősegélyes fülkébe
Attila feláll, odatámolyog a térképhez. Rosszul lesz, a karjaival a térképbe kapaszkodva lecsúszik rajta. Az érkező utasok nem törődnek vele. Újabb metró érkezik, a lámpák néhány pillanatra kialszanak, az utasok beszállnak
Attila háttal fekszik a földön, egyedül marad
Csend
Az egyik gyanús alak hátulról Attilához siet
BANDITA (keményen) Figyelj, kisapám, itt nem koldulhatsz kedvedre! Ez a mi helyünk!
Attila nem mozdul
BANDITA Nem hallod? Figyelj rám, ha mondom!
Attilába rúg, a fiú a könyökére támaszkodik, de szédül és fekve marad
BANDITA Ez a hely foglalt. Tűnj el innen, vagy tényleg megbánod!
ATTILA Nem látok itt senkit, akitől elvenném a helyet.
BANDITA (dühösen) Az téged ne érdekeljen! Ez a mi területünk. Fizetsz, vagy kotródj innét!
ATTILA (felül, széttárja a kezét) Nem is koldulok. Csak fekszem. Talán vak vagy? Pocsékul vagyok...
BANDITA (hátranéz a társára, majd sziszegve) Na, ne szórakozz velem! (Kést vesz elő, forgatja)
ATTILA (vigyázva feláll, majd nyugodt hangon) Azt hiszed, érdekel, ha felnyársalsz vele? Szívességet teszel. Légy szíves, szúrj le, legalább nem az én lelkemen szárad! Mutasd csak! (A kés felé nyúl)
BANDITA (meglepődik) Na, ne mondd… (Durván) Ezzel nem csapsz be! Fizess a helyért, különben…
ATTILA (közelebb lép) Igen? Különben? Folytasd!
BANDITA Különben a kórházba kötsz ki!
ATTILA (Nevet, majd a közönség felé) Hát ez jó! Nem gondoltam, hogy egy ilyen alak fog segíteni! (Ironikusan) Szép kis világban élünk! (Szünet, majd Banditához) De igenis mondom! Elegem van belőletek is, te kisstílű barom! (Gépiesen Bandita felé indul)
BANDITA (hátrahőköl) Te tényleg megbuggyantál!
ATTILA Ugye, ha mondom? (Nevet, majd leckéztetve) Haggyatok engem itt békén! Ez az én helyem! Addig maradok itt, amíg én akarom! (A mellkasára mutat, köhög) Úgyis megdöglök már végre!
Újabb utazók sétálnak be jobbról. Bandita gyorsan elteszi a kést, hátrasiet a társához, kimennek jobbra. Attila iszik, visszaesik a földre
Egyszerre sok utas érkezik, köztük Erzsébet. A fények kialszanak egy pillanatra, dübörgés, újabb metró áll meg
ERZSÉBET (odafut Attilához, leguggol, ütögeti az arcát) Hé-hé! Mi van veled? Válaszolj!
ATTILA He? (kábultan) Itt a tündérem? (Nevetgél) Visszajöttél? Elviszel mégis egy kórházba? Pedig már majdnem segített más is!...
ERZSÉBET Igazán? (Zsebkendőt vesz elő, rárakja Attila karjára, odafogatja vele)
Erzsébet a többi utas elképedésére feltámogatja a fiút a földről
ERZSÉBET Nem fogsz itt elájulni! Gyere, gyere…
ATTILA Nem kell elvinned, csak túl sokat ittam…
ERZSÉBET Ittál is, látom. Meg van más bajod is azon kívül.
Nehezen indulnak el az emberek között a színpad jobb oldala felé
Az aluljáró kiürül, felszólítják az utasokat az ajtók csukódására, elmegy ez a szerelvény is
ATTILA Rendes tőled, hogy visszajöttél!
ERZSÉBET (Nehezen beszél az erőlködéstől) Nem hagyhattalak itt.
ATTILA (szelíden) Pedig nyugodtan hazamehetsz. Rajtam már senki sem tud segíteni.
ERZSÉBET Mindjárt jobban leszel.
Megállnak, Erzsébet leülteti a fiút a padra, majd kapkodva elővesz egy kicsi ásványvizes palackot. Megitatja Attilát
ATTILA (jobb hangszínben) Szerinted fogadnak majd minket?
ERZSÉBET Nagyon remélem!
ATTILA (viccelődő hangon) De onnan is kidobtak már párszor!
ERZSÉBET Nem baj. Akkor is odamegyünk.
ATTILA (felnéz) Te egy nagyon rendes nő vagy.
ERZSÉBET (lehajtja a fejét) Örülök, hogy jobban vagy egy kicsit. Most már ne vesztegessük az időt. Mehetünk?
ATTILA Miért jöttél vissza?
ERZSÉBET Hagyjuk ezt most! Indulhatunk?
Attila vizsgálgatja a karját, félig az ájulás határán van
ATTILA (szinte félrebeszél) Képzeld, az előbb majdnem megöltek. Egy bandita volt, olyan volt, mint a Maréknyi dollárért-ban!
ERZSÉBET (erőlködve felemeli) Remek. Na, gyere…
ATTILA Megfenyegetett egy késsel, én meg elküldtem, mint a filmekben!
Erzsébet belekarol a fiúba, úgy kíséri a színpad jobb széléhez
ERZSÉBET Beszélj csak! Szereted a westernfilmeket?
ATTILA Nagyon! A kedvenc jelenetem az, amikor Clint Eastwood leszámol azzal a bandával, amelyik rettegésben tartja a várost, és… (Hangja egyre messzebbről hallatszik)
Jobbról Flegma visszatér, tele a keze a hamburgerekkel. Megtorpan, úgy nézi Erzsébetet és Attilát, ahogy távoznak az aluljáróból
FLEGMA (elgondolkodva a közönség felé fordul) Most már nem tudom, melyik vezeti a másikat…
Flegma az elsősegélynyújtó helyiséghez megy, a lábával rugdosva kopog rajta. Majd hirtelen ötlettel mégis a színpad jobb széléhez fut. Erzsébeték után kiabál
FLEGMAAmikor felmentek jobbra lesz a kórház! Remélem, bejuttok! Viszlát!
Flegma lerogyik a padra, körülötte üres aluljáró. Szünet, majd függöny
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Jónak találom, várom a folytatást!