Drámák : Örömzene 2. / "B" változat |
Örömzene 2. / "B" változat
Jelige: Jazz 2011.03.09. 07:41
4. jelenet
Kivágódik az ajtó, Lali, és Cicus lép be átölelkezve.
Lali: Ez az eső elmossa az egész esténket.
Cicus: Egy vendégünk sem lesz. Azaz helyesbítek, nem sok vendégünk lesz.
Lali: Jaj, Cicus add már a kabátod, hogy én is levehessem az enyémet! Lefagytak az ujjaim!
Cicus: Ne kiabálj velem, jó? Nem tehetek arról, hogy hideg van.
Lali: De az ujjaim! Szerinted mivel zongorázok? A lábaimmal?
Cicus: Jól van, na.
Csapi (Cicushoz): Adhatom a köténykédet?
Cicus: Add! De még beugrom a mosdóba, hogy rendbe hozzam magam!
Cicus el.
Lali: Van egy kis forró kávé?
Csapi: Csak le ne forrázd a szádat.
Lali: Tegyél bele egy kis konyakot is.
Csapi: Van benned éppen elég. Ha megtudja a főnök…
Lali: Nem tudja meg. Ez lesz az egyetlen töltött kávé.
Csapi: Tényleg az egyetlen. Nem röpülök miattad.
Lali: Az isten áldjon meg.
Tölgyesi (Lalihoz): Az elmaradhatatlan töltött kávé.
Csapi (Lalihoz): Meg ne fulladj, na, kapsz levegőt?
Lali: Péter?
Tölgyesi: Így kell üdvözölni egy régi barátot?
Lali: Hogy kerülsz ide? Nem Kanadában vagy?
Tölgyesi: Néhány óra múlva oda tartok. Addig is gondoltam, beköszönök, iszom a haverokkal egy-két pohárkával a múlt emlékére.
Lali: Én…nagyon meglepődtem, hogy itt látlak.
Csapi (Tölgyesihez): Még most is fulladozik.
Tölgyesi (Lalihoz): Mintha egy szellemet látnál.
Lali (Csapihoz): Adj még egy konyakot!
Csapi: Nem adok.
Lali: Adj, mert szétesik a fejem!
Csapi: A főnök bármelyik pillanatban itt lehet, nem kockáztatok.
Lali: Adj, már ha mondom!
Csapi szó nélkül eléje löki a konyakot.
Lali (Tölgyesihez): Mikor jöttél?
Tölgyesi: Két napja.
Lali: És már mész is?
Tölgyesi: Nincs miért maradnom.
Lali: Találkoztál Linával?
Tölgyesi: Még nem.
Lali: Még nem. Ezek szerint nem tudja, hogy itt vagy.
Tölgyesi: Nem.
Lali: Talán az lenne a legjobb, ha nem is tudná.
Tölgyesi: Ezt hadd döntse el ö maga.
Lali: Mit akarsz ennyi év után?
Tölgyesi: Nem azért jöttem ide, hogy bárkivel is veszekedjek. Arra gondoltam..
Lali: Mire?
Tölgyesi: Nem tudom..talán…
Lali: Mintha csak a sarki fűszereshez ugrottál volna le. Apám! Neked aztán van bőr a képeden!
Tölgyesi: Azt sem tudod miről beszélsz.
Lali: Valóban? Szerencsére Lina tudja. És azok is akik támogatták a bajban.
Tölgyesi: Jó lenne valamit tisztázni végre. Én magammal akartam vinni. Ő döntött úgy, hogy marad.
Lali: Hát persze.
Tölgyesi: Mit akarsz ezzel mondani?
Lali: Könnyű a felelőséget másra hárítani.
Tölgyesi: Ott álltam a reptéren, és csak vártam. De nem jött.
Lali: Eszedbe sem jutott, hogy oka van, amiért nem utazik veled?
Tölgyesi: Dehogynem. Meggondolta magát.
Lali: Látod ebben igazad van.
Tölgyesi: Már megbocsáss, de mindezt inkább vele beszélném meg. Neked ehhez semmi közöd.
Lali: Elcsodálkoznál… (Csapihoz): Még egyet.
Csapi: Felőlem kérhetsz, nem kapsz.
Tölgyesi (Lalihoz): Túl sokat iszol.
Lali: Na ne mond. Te aztán tudod. A nagy trombitakirály.
Tölgyesi: Nyugodtan gúnyolódj. Semmit sem szégyellek, amit elértem az életben.
Lali: Olvastuk, hogy milyen befutott ember lettél. Egy idegen országban, új élettel, új barátokkal, új bandával. A rohadt életbe! Csak úgy besétálsz ide annyi év után! Mintha mi sem történt volna! Ezt nem veszi be a gyomrom!
Csapi (Lalihoz): Jobb lenne, ha lehiggadnál.
Lali (Csapihoz): Tényleg? Most higgadjak le? Végre itt az alkalom, hogy a szemébe mondjam, mekkora szemétség volt tőle, amit Linával, és velünk, a bandájával művelt!
Lali (Tölgyesihez): Te voltál a legjobb barátom. Bíztam benned. A többiek is. Felnéztünk rád. Nem számítottunk arra, hogy cserben hagysz mindannyiunkat. Romokat hagytál magad után Péter.
Tölgyesi: Amikor hívtak, nem gondoltam másra, csak a karrieremre. Hibáztam? Melyik zenész mondott volna nemet, egy sokat ígérő szerződésre? Saját házra, könnyebb megélhetésre? Koncertekre, sikerre! Ha te lettél volna a helyemben, Lali, visszautasítottad volna mindezt?
Lali: Lináért? Igen.
Tölgyesi: Huszonhat éves voltam. Tele tervekkel, és reménnyel. Hogy lehet belőlem valaki. Kitörhetek innen. És sikerült. Lina itt maradt. Saját döntése volt.
Lali: Elmentél, és mintha magaddal vitted volna a lelkét. Teljesen összetört. Az a nagy szerelem, amit mindannyian irigyeltünk tőled, hirtelen köddé vált. Talán csak mi, a banda hittük azt, hogy ilyen szerelem csak egyszer lehet az életben.
Tölgyesi: Én nem is sejtettem…
Lali: Mit?
Tölgyesi: Hogy te ennyire oda vagy Lináért.
Lali: Hm.
Tölgyesi: Régen is?
Lali: Mire célzol?
Tölgyesi: Régen is szerelmes voltál belé? Tudod, amikor még barátok voltunk. Akkor is így éreztél iránta?
Lali: Te nem vagy normális! Huszonegy évvel ezelőtti érzéseket kérsz számon tőlem?
Tölgyesi: Barátom voltál.
Lali: Valóban? Hát úgy kell bánni egy baráttal, ahogy te bántál velem?
Tölgyesi: A szerződés csak nekem szólt. Senki másnak. Nem tehettem semmit érted, vagy a többiekért. Ezt beláthatnád.
Lali: Nem is az zavar valójában, hogy szóló karrierbe kezdtél, hanem ahogy leléptél. Búcsú nélkül, lopakodva, mint egy tolvaj. Kikerültél a nagyvilágba, és még egy nyamvadt képeslapot sem küldtél, egy telefont sem eresztettél meg, hogy minden rendben van, hogy még gondolsz ránk, hogy a szíved egy darabja azért köztünk maradt.
Tölgyesi: Igazat kell, hogy adjak neked, csak magammal törődtem. A huszonhat évemmel, a tehetségemmel, és avval, hogy vihetem valamire. A tenyeremben hordozhattam a világot.
Lali: Csapi!
Csapi: Szó sem lehet róla!
Lali: Csapi!
Csapi: Kapsz egy feketét. Jó erőset.
Lali: Teljesen összezavarodtam…
Ricsi lép hozzájuk.
Ricsi: Apa! Valami baj van?
Tölgyesi (Lalihoz): Ez a srác a te fiad?
Cicus közeleg.
Cicus: Teljesen szétkenődött a sminkem az esőtől. Alig tudtam rendbe szedni magam. Lalikám, figyelsz rám egyáltalán?
Lali: Persze Cicus, na gyere, hadd öleljelek meg!
Csapi int Ricsinek, hogy menjen vissza a zenészekhez.
5. jelenet
Hangos kacagás hallatszik kintről. Szili lép be az ajtón karján egy-egy csinos lánnyal, mögötte egy férfi pezsgősüveggel a kezében.
Csapi: Főnök!
Szili: Teljesen eláztunk! Lélekmelegítőt a társaságnak!
Lányok (visongva): Tequilát!
Szili: Hallhattad, tequilát! De most rendesen mérj, ők a vendégeim.
Csapi: Természetesen főnök.
Szili (Cicushoz): Szedd a lábad, vagy lecseréllek.
Cicus gyorsan az asztalra helyezi a tálcáról a poharakat.
Szili: Hozd ide az egész üveget! Te meg (a vendég férfihez), ne támolyogj, hanem ülj le!
És mi ez a csend? Zenét! Lali, mi a jó fenét keresel a pultnál?
Lali: Csak kávét iszom.
Szili: Ajánlom, hogy úgy legyen! Megittad már?
Lali: Igen főnök.
Lali a zongorához ül, a zenekar játszani kezd.
Egyik lány: Táncolni akarok!
Szili: Hát táncolj.
Lány: Egyedül?
Szili: Hát csibém, velem nem fogsz.
Lány: Ne légy ünneprontó. Ma van a születésnapom!
Szili: Hallottátok ezt a szöveget? Tőlem tanulta!
Lány: Na…
Szili: Néhány évvel ezelőtt, még kérni sem kellett rá, áttáncoltam az egész éjszakát. Emlékszel Csapi?
Csapi: Emlékszem főnök.
Szili: Mára már berozsdásodtak a lábaim.
Vendég férfi: Én szívesen ajánlom magamat.
Lány: Táncolni szeretnék, nem imbolyogni.
Szili: A mai éjszakát szépen elmossa az eső. Azt hiszem korán zárunk.
Lány (Tölgyesihez): És maga? Maga sem táncol?
Tölgyesi: Nem hölgyem.
Szili: Most látom, legalább egyvalaki nem törődött a rossz idővel.
Tölgyesi: Engem egy kis eső sosem zavart.
Szili: Ismerjük egymást valahonnan? Ez a hang… Nem!
Tölgyesi: De bizony!
Szili: Hazatért az elveszett bárány?
Tölgyesi: Néhány óra erejéig.
Szili: Haver, hadd öleljelek meg! Igazán te vagy? Mutasd magad! Semmit sem változtál, olyan sovány vagy, mint régen! Bezzeg én, szép kis pocakot eresztettem! Na, ülj közénk. Mesélj!
Tölgyesi átül Szili asztalához.
Tölgyesi: Köszönöm megvagyok.
Szili: Család?
Tölgyesi: Nincs.
Szili: Megértelek. A színpad ördöge állandó mozgásban van, egy család csak hátráltatná. Az én nejem is eljátssza esténként Ofélia nagy jelenetét. Ragyogóan megy neki. Így csalogatja ki a zsebeimből a forintjaimat. Azt mondja, különórákra jár, hogy elfoglalja magát. Nyelvórákra. Angolra, meg németre.
Vendég férfi: Mindkettőre?
Szili: Azt állítja, a tanár szerint jó a nyelvérzéke.
Vendég férfi: És hány éves?
Szili: Ki?
Vendég férfi: Hát a nyelvtanár.
Szili: Nem kérdeztem. Szerinted kellett volna?
Vendég férfi: Hát…
Szili: Láttad a feleségemet? Ha az a tanár elviszi, még fizetek is neki!
Másik lány: Unatkozom.
Vendég férfi : Igyál.
Szili (Tölgyesihez): Itt még mindig így megy az élet.
Tölgyesi: Semmi sem változott.
Szili: De. Megöregedtünk. Előre törnek az új trónbitorlók, és hamarosan nem lesz ránk szükség.
Tölgyesi: Meglepően jól játszanak.
Szili: Hívták őket egy tengerjáróra, sokkal többet kereshettek volna, mint nálam, de nem mentek. Azt mondják, itt örömmel zenélnek. Az a fiú, az a trombitás, Lali fia. Tudtad? A Zeneakadémiára jár.
Tölgyesi: Egyedi stílusa van a srácnak.
Szili: Lélekkel játszik. Úgy, ahogy te játszottál valaha. Nincs kedved közéjük állni?
Tölgyesi: Abbahagytam. Két éve nem volt hangszer a kezemben.
Szili: Pedig azért a trombitáért hagytál itt minket.
Tölgyesi: A sors kiszámíthatatlan.
Szili: A zene volt az életed. Most mit csinálsz?
Tölgyesi: Van egy hanglemezkiadó vállalatom. Nem nagy, de jól megélek belőle.
Szili: Akkor mit keresel itt?
Tölgyesi: Temetésre jöttem. Meghalt a keresztanyám.
Szili: Szar ügy.
Tölgyesi: Az… Na és nálad? Hogy mennek a dolgok?
Szili: Alighogy elmentél felbomlott a banda. Feró énektanár egy iskolában, Bence az apja műhelyében dolgozik, Zoli pedig… szinte holtra itta magát. Vendég zenekarokkal vittük tovább a lokált. Aztán megjelentek ezek a fiatalok.
Egyik lány: Na, én hazamegyek. Itt nincs semmi érdekes.
Másik lány (Szilihez): Azt ígérted nekünk, jó móka lesz, ha ide jövünk!
Szili: Bocsi lányok! Változott a terv. Majd máskor.
Egyik lány: Legalább hazavihetnél minket.
Szili (Csapihoz): Hívj taxit!
Vendég férfi: Felajánlhatom a szolgálataimat a hölgyeknek? Hívom a sofőrömet, és a limuzinom a rendelkezésükre áll.
Másik lány: Limuzin? Miért nem mondta előbb? Már régen tovább állhattunk volna!
Vendég férfi: Ami késik, nem múlik. (előveszi a mobilját) Halló! Bandikám, gyere értünk..! Hol is vagyunk?
Szili: Kék Hold lokál.
Vendég férfi (még mindig a mobilba): Úgy kétszáz méterre az Európa kávézótól.
Szili: Semmi sem változott.
6. jelenet
Nagy csattanás, égdörgés, vihar. Kinyílik az ajtó és Lina jelenik meg a színen. Elhallgat a zene, és Lali Lina elébe siet.
Szili: Hajaj!
Lali: Jaj, Lina! Miért indultál el ekkora viharban?
Lina: Ma éjszakára talán bezár a lokál? Na, megyek átöltözöm!
Cicus: Nincs cukorból, hogy elolvadjon!
Lali: Csak most ne, Cicus!
Cicus: Elegem van, hogy folyton utasítgatsz! És ne fogdoss, hagyj már! Mit ráncigálsz? Vedd tudomásul, hogy el foglak hagyni! Hogy élhetnék egy olyan férfival, aki még mindig az ex-nejét szereti?
Lina: Ugyan Cicus! Lalival már gyerekkorunk óta barátok vagyunk!
Cicus: Mintha testvérek lennétek.
Lali: Pontosan.
Cicus: Akkor meg, hogy a csudába tudtatok egy ágyba bújni? Pfúj!
Szili: Na, most már elég legyen. Menjetek a dolgotokra! Különben…
Cicus: Én is ezt mondom, fel is út, le is út!
Cicus elviharzik.
Tölgyesi: Ex-neje?
Kocsidudálás.
Vendég férfi: Hölgyeim, a hintó előállt.
Egyik lány: És hova megyünk? Remélem még benézünk valahová!
Másik lány: Igen apuci! Korai még az éjszaka!
Szili: Elbírsz kettővel?
Vendég férfi: Kettővel? Én négyet látok!
A két lány nevetgélve, a kissé még támolygó férfi karjaiba csimpaszkodva, kisétál a lokálból.
Csapi: Jó éjszakát! (zenekar felé) Játszatok valamit fiúk!
Halk trombitaszó. Lina Tölgyesi asztalánál áll.
Lina: Péter?
Tölgyesi: Lina. Rég láttalak.
Szili: Na, én most megyek, (Tölgyesihez) ha szükséged lesz rám, az irodában megtalálsz. Te, meg Lali, ne állj már itt, mint egy kőszobor! Csapi, adj neki egy kis konyakot! Attól magához tér!
Csapi: Igenis főnök!
Lina (Tölgyesihez): Valóban te vagy?
Tölgyesi: Huszonegy éve nem láttalak.
Lina: Nekem egy örökkévalóságnak tűnik.
Tölgyesi: Még mindig szép vagy.
Lina: Látnál csak természetes fénynél!
Tölgyesi: És, hogy vagy?
Lina: Mit keresel itt, ennyi év után?
Tölgyesi: Erre vitt az utam.
Lina: Szóval ez az egész csak a véletlen játéka.
Tölgyesi: Az. De most valahogy örülök neki.
Lina: Nekem most át kell öltöznöm.
Tölgyesi: Ne menj, úgy sincsenek vendégek.
Lina: Akkor is mennem kell.
Tölgyesi: Megismétlődik ugyanaz a jelenet. Eltűnsz mindenféle magyarázat nélkül.
Lina: Aki menekül, az nem én vagyok.
Tölgyesi: Még mindig ott van az a vádló él a hangodban.
Lina: Péter, mit akarsz tőlem valójában?
Tölgyesi: Igazad van. Kérlek, bocsáss meg. Nem is tudom mi ütött belém. Ahogy megláttalak, mintha visszautaztam volna az időben. A mosolyod semmit sem változott.
Lina: De én igen. Már nem az a Lina vagyok, akit elhagytál.
Tölgyesi: Nem hagytalak el.
Lina: Elmentél.
Tölgyesi: Jöhettél volna.
Lina: Más döntést hoztam. Jobbat.
Tölgyesi: Sohasem bántad meg?
Lina: Szegény Péter.
Tölgyesi: Most gúnyolódsz?
Lina: Minek a múltat bolygatni?
Tölgyesi: Ez a gyerek, szédítően játszik.
Lina: Emlékszel még erre a számra? Látom, hogy nem.
Tölgyesi: A pillantásodból érzem, hogy kellene. Játszottam talán?
Lina: Á, nem érdekes. Most már tényleg megyek.
Tölgyesi: Csak egy italt fogadj el a találkozásunk örömére. Hajnalban indul a gépem, nemsokára indulnom kell, hogy elérjem.
Lina: És én búcsúztassalak el? Cicus! Hozz nekünk két whiskyt! Nekem szódával!
Lina cigarettát vesz elő, és rágyújt.
Tölgyesi: Mióta dohányzol?
Lina: Néhány éve.
Cicus kihozza az italokat, és Tölgyesi asztalára teszi.
Cicus: Parancsol még valamit?
Tölgyesi: Nem, köszönjük.
Cicus durcásan megrántja a vállát, és hátat fordít Linának.
Tölgyesi: Nagyon nem kedvel téged ez a lány.
Lina: Az ő baja.
Tölgyesi: Ha jól értettem féltékeny rád.
Lina: Feleslegesen.
Tölgyesi: Férjhez mentél Lalihoz?
Lina: Férjhez.
Tölgyesi: És el is váltatok.
Lina: Mit szeretnél még tudni?
Tölgyesi: Valahogy nem illik a képbe a kettőtök románca. Túl jó barátok voltunk mi hárman ahhoz, hogy feleségül vegyen.
Lina: Talán éppen ezért vett el.
Tölgyesi: Kissé váratlanul ért. Gondoltam, hogy férjhez mentél, de pont Lalihoz!
Lina: Lali jó ember. Sokat köszönhetek neki.
Tölgyesi: Akkor miért váltatok el?
Lina: Nem mindegy?
Tölgyesi: Akkor sem értem az egészet.
Lina: És miért kellene értened? Ennyi év után igazán kár erről beszélni.
Tölgyesi: Ha akkor kijöttél volna velem, mit gondolsz, még mindig szeretnél?
Lina: Te csak a trombitádnak éltél. Nem volt szükséged másra. Még szerelemre sem.
Tölgyesi: Ez azért túlzás.
Lina: Ha szerettél volna, akkor visszajössz értem, de nem tetted meg.
Tölgyesi: Vártalak azon az átkozott reptéren.
Lina: Visszajöhettél volna értem.
Tölgyesi: Te hátráltál meg.
Lina: Még csak eszedbe sem jutott, hogy komoly oka volt a döntésemnek?
Tölgyesi: Azt hittem megijedtél az ismeretlentől. Hogy magad mögött kell hagynod a szeretteidet, a barátaidat, az ismerős, és biztonságos helyet, ahol felnőttél. Hogy nem mered vállalni a kockázatot velem.
Lali: De nagy barom vagy te Tölgyesi!
Lina: Miért nem vagy boldog Péter? Elérted, amit akartál.
Tölgyesi: Te boldog vagy?
Lina: Nem látszik rajtam? (Ricsi felé néz)
Tölgyesi: A te fiad? És Lalié? Hihetetlen!
Lina: Csodás gyerek. Hallod?
Tölgyesi: Ügyes.
Lina: Zseniális. Mint az apja. Nem akarsz vele egy kicsit játszani?
Tölgyesi: Már nem játszom.
Lina: Higgyem el?
Tölgyesi: Évek óta a kezembe se vettem. És nem is veszem soha többé.
Lina: Mi történt?
Tölgyesi: Valami összetört bennem, és már nem lehet jóvátenni.
Lina: Jóvátenni?
Tölgyesi: Hozzászoktam, hogy bármit elérhetek az életben, sikert, pénzt, családot.
Lina: Olvastuk, hogy megnősültél.
Tölgyesi: Glória apja volt a menedzserem. Született két lányunk. Egy nap, szakadt az eső, és a kocsink lecsúszott az útról. A szembejövő kamion vezetője volt a hibás. Nem világított a lámpája, és én későn vettem észre. Glória és a két kicsi nem élték túl. Megint én voltam a szerencsés. Azóta nem koncertezek. Nem játszom, nem tudok játszani.
Lina: Minden megkaptál, és el is veszítettél.
Tölgyesi: Bárcsak visszaforgathatnám az idő kerekét!
Lina: Semmin sem változtatnál. Hidd el.
Lali (Linához): Csak meg ne sajnáld! Téged, ki sajnált?
Lina (Lalihoz): Lalikám, ne igyál annyit!
Lali: A legszívesebben betörném a pofáját!
Csapi: Szóljak a főnöknek, hogy balhézol?
Lali: Akkor is megérdemelné! Ugye Csapi?
Csapi: Ugye. Jól eláztál cimbora.
Lali: Cicuskám, hol vagy?!
|