| Drámák : Történet, a kézművesről, a katonáról, és, a Királyról. |
Történet, a kézművesről, a katonáról, és, a Királyról.
bossi 2011.01.28. 22:10
Egy igaz történetet, amit az írnok jegyezte le, Krisztus Urunk 1001. évében február havának l8. napján.
Ebben az időszakban I Péter király uralkodott.
Először tartotta a palotájában, a Vármegyék fogadó napját.
Palota dísztermét a szolgák és a hű alattvalói súrolták,
Csinosították, mindenről leszedték a pókhálót,
Függönyöket kicserélték, padlót alaposan fel suvickolták.
Nagy ünnep volt a palotában.
Délután az udvarnépe elfoglalta a helyét a terem két oldalán.
Az udvari bolond középen a lantos zenéjére, táncot járt.
Nyílik az ajtó, és belépett a Bíboros,
A Várkapitány, a Hűbéresek, az Írnok,
És az „ÚJ KIRÁLY”!
Főudvarnok belép,
Fennhangon bejelenti: Herbácia, Felsőpatrica,
Polinézia, és Diósgyőr Királyát, I Pétert,
És a királynét Aba Sámuel leányát, Patríciát.
A királyi pár belép a terembe.
Mindenki meghajol,
És halk morajlással köszöntik a királyi párt.
Ki az első? - kérdi a Király.
A kézműves - feleli az udvarnok.
Hozzák elibém.
Bevonszolják kézművest, a Király elé,
Láncra verve.
Mi a bűne?
Aranyra festette a fenyődobozt,
és ivott bórt!
Aranyra, kacag a bolond.
Hallgass bolond!
Állj fel, és hajolj meg Te hitvány,
Királyod előtt!
Hisz néked adok bort, búzát, békességet.
Cserébe kérek Tőled hűséget,
és még ezek után,
Te merészeled aranyra festeni a fenyő tobozát,
elinni a Királyod, nemes bórát
Királyom, Kegyes Királyom!
Térden a láncra vert kézműves a palást felé nyúl.
Te hitvány!
Még lemered tépni Királyod palástját.
Mit képzelsz!
Király int, börtönbe vele.
Elhurcolták a kézművest.
Az udvarnépe csodálkozik, ezért!
Hisz, csak jót akart a Királyának.
A következőt, -intett az udvarnok az ajtón állóknak.
Behoznak egy katonát.
Az udvari nép mikor meglátja a katonát, meghökkent.
Ő miért? Halk szó hangzik a tömegben.
Udvarnok szól:
Fenség a katona kérdőre von, hogy
hol van Királynak hada?
Ki védi meg Királyát?
Aki itt van az se tudja,
S hol van az, a szolga ki lába előtt,
mint bolond meghajolva
tűri minden gaz szavát.
Mi csoda!
A hű zsoldosom ezt merészeli!
Szembe szállsz velem!
Üvölt a Király!
LÁZADÓ!
LÁZADÓ!
Ismét üvölt a király,
De rá senki nem hallgat!
Teremből még pár Hűbérese,
azt suttogja halkan,
félre húzottan, hogy
Éljen a Király!
A király előtt lévő katona újra hallatja
hangosabban a szavát, ki népét a pusztulásba hajtja,
és Ő, a Király!
Hol van az igazság?
Hol van, az új KIRÁLY!
A várkapitány, és a betóduló katonák így kiáltanak.
LÁNCOT a KIRÁLY NYAKÁRA!
Láncot a nyakára,
de örök lakattal lezárva,
ki népét élni nem hagyja, zárkába vele!
Zárkába vele -harsogja az udvari nép!
Had, tudja meg ö is milyen,
ha szíve láncok közt, zárva
sínyli meg örökre,
hallgathat kínjának minden szavára.
Éljen az igazság!
Vesszen a király!
Vesszen a király!
Ablakokat már kinyitották, és a nép is így kiállt:
Vesszen a Király!
Vesszen a Király!
Bíboros int,
És a nép elhallgat,
Csend honol a palotában, és környékén,
És e szavakat mondja, hangosan:
Egy nemzet születik most újjá.
Tiszta, s igaz király kerül uralomra,
ki népének igaz, szent utat megmutatja,
népét éhen halni, sosem hagyja.
Az, ég is megnyugszik lassan, elmúlik a vihar.
I Pétert a foglárok kísérik a börtöne felé.
Gonosz király néz, mert börtöne egy katlan.
Pokolnak bugyrában, ég el lassan,
s válik hamuvá csendben, s halkan.
A nép őrjöng, és követeli az új Királyt.
Teremből előlép egy termetes alak, és int.
Köszönti a népet, és kirántja a kardját.
A Bíboros bemegy a terembe, és előhozza a koronát.
Bíboros emígy szól!
Az ÚJ KIRÁLY!
Aba Sámuel a KIRÁLY!
Éljen, az ÚJ KIRÁLY!
Éljen, a Bölcs, és Igazságos KIRÁLY!
A nép hangos ujjongással, köszönti a KIRÁLYT.
Aba Sámuel fél térdre ereszkedik,
Meghajolt a Bíboros előtt,
Majd fejét felemeli, és ráhelyezik a koronát.
A nép őrjöng, és ünnepli a Királyát.
Király int, és
Hátulról vágtat, egy lovas sereg,
És hullnak a fejek,
A testről, esnek le a fejek,
Így fogadta el a NÉPÉT,
az ÚJ KIRÁLY!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Kedves gufi!
Tudom, után néztem, de az írnok bodult állapotában elírta az éveket.
Szerette a mise bort, mert a Bíborosnak is besegitett, így időnként iszogatott. Ennyi a történet hozzá. Ezt nem tudom felülírni, mert akkor nem hiteles.