Az ötvenhetedik nyár..
Eta99(MVE) 2011.07.17. 11:45
Az is a múlt emlékévé vált...
Az Ötvenhetedik nyár..
Ó mennyire vártam igazán
Talán úgy ahogy egykor Anyám
Parányi csepp voltam
Jósolták, túl messzi nekem a holnap
Júliusnak második harmada,
s a szabadság túl csorduló illata.
Kezemben az okmány nyugdíjazva!
Értesítés,távoli Ausztráliából
Köszöntés és mellé invitáló.
Lillafüred, két nap a boldogságból.
Két személyre, ne legyen itt probléma,
Csomagolj kislányom pattanjunk még ma,
Az Expresszre helyjegy kell, s ez egy szép nap
Semmi sem a régi, keresem de már
A könyörtelen idő megemésztette, de kár
Palotakert sétánypora, sem őrzi lépteink nyomát,
A szikláról a vízesés nem zubog csak úgy csordogál.
Érzed az végtelen erdők sóhaját,
S idézed magadban Attila Ódáját.
Vígan füttyent az erdei kisvasút a kanyarban,
s lengő integető kezek a magasban.
A tengerszem titokzatos víztükrén,
Csillámlik a hullámok játéka ,mint akkor rég.
Most állj meg idő,adj haladékot még!
Este egymással szemben a teraszon,
gyertyafény,vacsora, s fent a ragyogó csillagok.
Huszonéves lányom kipirult arca,
S a pincér visszanéz egy önfeledt pillanatra.
|
összesen 77 pont